Versek

Az Úr nem ment el, itt maradt.
Őbelőle táplálkozunk.
Óh különös, szent, nagy titok!
Az Istent esszük, mint az ős

törzsek borzongó lagzikon 
ették-itták királyaik
húsát-vérét, hogy óriás
halott királyok ereje

szállna mellükbe - de a mi
királyunk, Krisztus, nem halott!
A mi királyunk eleven!
A gyenge bárány nem totem.

Bővebben: Eucharistia

Vad hím vagy,
ha üzekedő vágyadat
nem tudod fékezni,
ha a nő kihúzott tekintetének,

Bővebben: ZAKLATÁS

Ó, virrasztások évszaka!
Vastagon fog a tinta, zordul.
A rozsdalevű éjszaka már hatkor a kertekre csordul.
Reves fák nyirka folydogál,
s te arra gondolsz: mennyi éved van hátra még?
Jaj meg-megáll a láb, mert fél, hogy sírba téved.

Bővebben: A sötétség verse

A tegnap tenyere kinyílik,
s a résen át lehajtott fejjel
múltunk kavarog elő,
mikor a műholdak szeme
a célpontokat kereste,
és a haragtól sötét rakéták fejében
ott ketyegett a kilövésre várt fenyegető erő.

Bővebben: Múltszázadi híradó
Scroll to top