Versek

Hogy jöttem lefelé egykedvű, vén vizeknek
Folyásán, vontatóim már nem jöttek velem:
Lármás rézbőrű raj közt céltáblául sziszegtek
Bepingált cölöpökhöz nyilazva meztelen.

Képtalálat a következőre: „Rimbaud kép”

Bővebben: A részeg hajó

Silány testem felszíne,
kitagadva magából eledelem
felhasználhatatlan részecskéit,
világra tárja térképét.
A foltok mutatják
fonnyadt irhámon
az ártó rend hatalmát,
– a jelek majd véremből
kérnek rá igazolást.

Képtalálat a következőre: „Arc zöldségekből festmény”
Giuseppe Arcimboldo festménye

Bővebben: Test és teszt

Én téged elpöröllek égtől és földtől, nem menekszel,
mert a vadon volt bölcsőm, és koporsóm is az lesz egyszer,
mert úgy járok a földön – csak félig földet érve,
mert téged senki így nem font még énekébe.

Bővebben: Én téged elpöröllek

A vonat rohant, menekült
a vastag sötétségből,
a napfelkelte
szédülete vonzotta,
hajszolta magát,
más akart lenni,
szabad és győztes,
aki utoléri és elfogja
a nyújtózkodó
sugarak,
a hajnal nélkülözhetetlen
kellékeinek valamelyikét.

Képtalálat a következőre: „vonat tengerparton kép”

Bővebben: Elérni, elérni...
Scroll to top