Versek

TETRAPTYCHON

            Előhang

Gondolataitokat,
melyek úgy ábrándoznak lágy agyatokon,
mint elhízott lakáj zsírfoltos heverőn,
szívem véres rongyával felkavarom,
csömörig gúnyolom marón és merőn.

Lelkemben nem őszült meg egyetlen szál haj,
benne vénecske gyöngédség nem terem!
Világot dörgetve hangom hatalmával
megyek - gyönyörűn,
huszonkét évesen.

Bővebben: NADRÁGBA BÚJT FELHŐ

Elég volt
a szilaljló fenyegetésekből,
a szellőző résén át
beszökött pökhendiek hadából1.
Nem akarok többé menekülni,
duzzadt órákon át bukdácsolva,
a szárnyas szenny-hangok,
a gyűlölet-öklök elől.
Elég volt az iramtalan
birka-türelemből!

Bővebben: Elég volt!

A hatalmasság
gépies mozdulata éppen
most tesz összegyűrt papírrá,
de ne sajnáld, fogadd el
a pecsétek némajátékát,
maradjon mély szeg,
végső pont az igaztalan
ítéleten,

Bővebben: Signature

Mi kell még…?
Nem volt elég a hétpecsétes Békeokmány,
az ingyen kapott ősi föld…?
Nem volt elég a sebtében meghúzott országhatár,
kertek végében a málnabokor mögött?
Kevés volt talán,
a lehullott utcatábla,
átköltött térkép,
eldőlt szobor…?

Bővebben: Nem volt még elég…?
Scroll to top