Versek

Egy út, ami nem visz haza,
egy kert, ami elvadult,
egy fa, amelyik nem nő tovább,
egy ház, amiben nem lakik senki,
egy ágy, ami üres,
egy hang, ami nem száll feléd.

Bővebben: Ha

Szomjan halok a forrás vize mellett;
Tűzben égek és mégis vacogok;
Parazsas kályhánál vad láz diderget;
Hazám földjén is száműzött vagyok;
Csupasz féreg, díszes talárt kapok;
Hitetlen várok, sírva nevetek;
Az bíztat, ami tegnap tönkretett;
Víg dáridó bennem bosszúság;
Úr vagyok, s nem véd jog, se fegyverek;
Befogad és kitaszít a világ.

François Villont ábrázoló fametszet a François Villon mester Nagy Testamentuma 1489. évi kiadásában
François Villon-t ábrázoló fametszet a  Nagy Testamentum 1489. évi kiadásában

Bővebben: Ellentétek balladája

Vacog, fáj, zokog,
bennem minden.
A mérgezett képzelet
ad őrült álmokat,
régi képeket ont.
Alattam a dúlt ágy,
mint egy romba dőlt város.
Fejemben búg és bong
a sok hang.

Hőmérő, Hőmérséklet, Láz, Influenza, Orvosi, Hideg

Bővebben: Láz

A lélegzett szilaj kedvel,
szabadon száll
barátból, ellenségből,
és telepszik ránk
bűntelen,
így vész el a jó, ha győz
rajtunk a silány.

Bővebben: Korona a víruson
Scroll to top