Minden érte lesz
minden róla szól majd
és hoz neked
akkor is
ha a felhő rácsokat
ír ablakodra friss kedvet
lesz vidámság de sok láz is
szemében
magadat látod
rajzol neked házat
kéményt tavat
kedves madarat
mikor reggelente rád köszön
a telet is tavasszá szelíditi majd

 ha nem akarod
hogy legyen
korán jött álmaid gyászhintái
szökellnek majd
kínozva feléd

 hiába hulltál bátran a vágy
karjába hiába futott
veled a szenvedély
s lett kettőből
egy benned
ha a tagadás elér
és tárt öledbe
döfi tágító ¹
fullánkjait

 eleven mosolya
derengő hajnalokon
magához láncol
ha nincs
csak a szél vágtat
bolondul arcodba
nem eregetheted vele
a sárkányt a táruló magasba
nem kísérheted
vitázó autók utcazajában
az óvodába
és nem írhat róla költőd
zengő sorokat sem

 pulzusod nem löki
többé véredet
szívébe
ha fogó
tépi ki belőled
a kicsiny karokat
a csöpp kezeket
a parányi fejet

 az idő nyomot sem hagyva
átrobog rajtad
a húzat piszkot seper köréd
lehet több ruhád 
de kevesebb lesz
a kacagás
szikrázó bogarak rajában
a kergetőzés
nem vigasztal majd daloló furulyája
ha az örök mély rejti el előled
szabadság felé vitorlázó
szavai sem hagyhatják el
száját
és nem avathatja az éjláng felnőtté
ha meg sem születik

 nem vigasztalódhatsz azzal
hálót vetve a jövőre
pőre tested
tovább él majd benne
ha kanállal² merik ki
irgalom nélkül
mély medredből
a jóság puszta
maradékát is

 csak penészes vigaszt
keserű kábulatot
adhat neked az
a tudat
hogyha nem születik meg
nem kell félnie se
mikor húzza fonalait rá
a sötét
vagy milyen jó hogy
eszmék mákonyában sem
kell megmártóznia
és százegy ránc sem
jöhet elő rajta

 nélküle
minden kifeszül
szív dal munka
nélküle
minden képeskönyv
kifakul

 de ha világot teremtve
csiklandva édes tükrödként mégis
rád köszönne
itt vagyok ragyogok
tudom minden mindenestül
megváltozna benned