„Meg kell szolgálni a bocsánatot.”
Borisz Paszternák

Drága Olga!

Lelkembe zárt szemeid1 hiányoznak,
miért nem szólsz, miért nem írsz?
Hajadon harmat csillog, csak állsz, hallgatsz.
Látlak-e még, vagy már hiába várlak?

Boriszom!

Minden el nem küldött levelem neked szólt.
Őrzöm ezer hozzám írt verssorodat.
A falon elém rajzolják arcodat
a foltok, rabbánatom rajtuk lebeg.

Drága Olga!

Új sorsomat a borús szél kuszálja
össze, a tavasz mámora mégis hajt,
bűbájod varázsa, fényed felém int,
vak voltam sokáig, most látlak megint.

Boriszom!

Múltunk bebalzsamozva még bennem él.
A büszkeség, regényed motívuma,
engem is szorít. Kínomnak nem tudom
mi a neve, csak fáj nagyon, de hagyom.

1 Olga Ivinszkaja, egy irodalmi újság szerkesztője volt, amikor 1946-ban megismerkedett Borisz Paszternákkal. Hamarosan szerelem szövődött köztük és Olga Paszternák életének nélkülözhetetlen szereplőjévé vált. A fenti versben Paszternák több szavát is idézem.

Scroll to top