Minden elmúlik egyszer mondják nekem,
De én nem hiszem szerelmem lejártát,
Mint bűnösre büntetést rója szívem;
Nem követem a széthullók világát...

Naplementekor a fény még felragyog,
koronát rak az alkonyi alakra.
Nem hűl ki szívem, ha te nem akarod,
benned él múltam boldog kábulata;

Szerelem elől meghátrál a halál,
Az öröm perce kisimítja arcod,
S tested a bolond időnek ellenáll,

A pillanat örök, magadhoz vonzod:
Megmaradsz, mint ismeretlen végtelen,
S én eléd térdepelek szerelmesen.