Arthur Rimbaud
A szekrény
Tágöblű faragott szekrény ez itt; sötét, vén
tölgye: mint a nagyon kedves vénasszonyok.
E szekrény nyitva áll, úgy ont homálya mélyén,
mint óbor habja, oly megejtő illatot.

ARTHUR RIMBAUD - Alphabeticon - Medium

Zsúfolt halmaza ez sok ódon ócskaságnak:
megsárgult, jószagú fehérneműk, gyerek-

s női ruhák, fakó csipkék s a nagyanyának
kendői, melyeken festett griff díszeleg.

Érmeket lelni itt, fehér vagy szőke tincset,
arcképeket, aszott virágokat, amiknek
illatai gyümölcs szagába omlanak.

Ó, vén szekrény, te tudsz aztán sok furcsaságot!
S meséid mondanád és feldünnyögsz, ha nagy
fekete ajtaid lassan-lassan kitárod.

RÓNAY GYÖRGY FORDÍTÁSA

Oláh Tamás

Mélyéből előkering

Mintha egy régi
dallamot dudorászna
nyílik a zár,
s a szélesre tárt szekrény
mélyéből előkering
az összeszőtt, furcsa
szagok szövedéke. Vidám,
kíváncsi fénycsík fut
a ruhák közé,
hogy magába szívja
a régi divatok illatát.
Elhagyott idők ruhái
kelnek a rabságból életre,
vállfák hajlatán gyűrött évek
halovány színei lengenek.
Félénk mozdulattal libben egy
emlék-selymű ing,
szelíd fészek a válltömése.
Kopott köntös redőiből sóhajok
rajzanak elő. Álomba zuhant
gyászruha sírdogál mellette,
titkot súg a csöndes csipkés blúz,
a nyakkendő csomóra kötve
sápad, egy félpár kesztyű
mozdulni látszik.

Scroll to top