Te vagy a teljes,
a határtalan sík
torkolatán az égi-fürt,
a fölgyűlt éjszaka,
a világító test az égbolton,
a hideg fölöslegesség,
az önmagába nyelt tömeg,
álmok vére, füst-köntös
a ruhátlan szövedék űr-dobbanásain,
a feszítő kezdet,
a nyitott szem mélye,

az égbe rontott képzelet1,
a pulzáló vakírás-jelek fogadója,
a távolságtartó Isten sértettsége,
az altató-érintés
fekete-köd raj-tömbje,
a jövőt szövő cifra-forgás
centrifugális sikolya,
egyszerre vagy mese és valóság,
a Földet bűvölő állatjegyek
képeskönyve,
a kinyílt hullámok ős-forrása,
viselője nehéz elemeknek2,

az üres tudás és a semmi
remény teremtője,
holtak jövőbe küldött látomásai,

áruba bocsátott hitek mézéhe,
a gyors szél hozta galaxis mezők
rémeinek és csodáinak
kibocsájtója és megfejtője,
Te vagy a folyton szóló
halk Nachtmusik,
a feszes héjon Nárcisz tükre,
a világ teremtő-kasa,
a mindenség szeme, kitakart arca,
magára öltött ösztöne,
a gyulladt áramlás,
a vágyfakasztó kósza jelek
tér-tág összessége,
a bőség őrláng-őrizője,
a villám-árulások legyőzője,
a sosem-volt utókor
kristálykaptára,
a legeslegelső kívánság kifejeződése,
az égbe szállt üzenetek,
a fény-foszlott cseppek,
a hímes kertek páráinak őrzője,
a tündöklő titkok világának ismerője,
a dekódolt anyag és a foszló szellem,
az összepréselt üdvözülés
érzéki egyesülésének megtestesülése,
Te vagy
minden hatalom ős-anyja,
a madár-születés
és a tűzsárkány-végítélet
gyönyör-szülője.

1 Utalás Petőfi Sándor: Minek nevezzelek? című versére
2 Ovidius: Átváltozások