A lélegzett szilaj kedvel,
szabadon száll
barátból, ellenségből,
és telepszik ránk
bűntelen,
így vész el a jó, ha győz
rajtunk a silány.

Szép szemű unokám,
hevesen küzdve félelmével,
keze művével ragadta meg
az ártó vészt.
Meddig uralkodik majd
rajtunk, s röpdös
sűrű sereggel körénk?
– kérdezte,
miközben csúf alakjára
rátette hatalma jelképét,
a koronát.Thesztoridész1,
te talán tudod
melyik fellegtorlaszoló,
el-nem-enyésző
églakó uszította ránk
e láthatatlan had
röptető nyilait?
Időnk békében is oly rövid,
pusztulnunk ilyen háborúban
miért kell hát?
Levegő-hadból,
ha száll a vesztő ködfelleg,
ellene mit tehetünk?
Beszárítja tollamat,
s lehet e versemet
be se fejezhetem
………………….........

1Thesztoridész, „a madarak legjobb szavú jósa”, ő az, aki tudta, mi van, mi jön el, s mi esett meg a múltban, és ő az ki hajón az akháj sereget Trójába vezette. Utalás Homérosz Íliászára.

Scroll to top