Ami volt, egyre tart.
Újabb és újabb
rögeszme támad.
Kinek
talpa hazát
már régen nem tapos,
most a zöldet húzza fel
vörös helyett, hogy
az lengjen ezentúl
fejünk felett.


Ki ők, azt kérded?

Egyik típusát jól ismerem,
Ő a türelmetlen.
Veled szemben áll,
s mindent tagad, mi szent neked.
Rád veti hideg kígyószemét,
s az idegen akarat
csillogva tekeredik belőle feléd.

Miközben tompult agyak mélyén
alszik a józan ész.

Amit Te tudsz az szerinte nincs.
Hamis kontrája van mindenre.
Az úgy van, ahogy ő mondja.
Másképpen nem lehet.
Van, aki akar, van aki enged.

Kérdezed, miért lett ilyen?

Halk fény alatt,
mosolytalan nőtt fel.
Szélviharos esteken
a bogarak szárnyait tépdeste,
és kínlódásukat gyönyörrel nézte.
Magába iszonyodva
soha nem tekint,
de csaholva küldi
a túlparton állókra
férges szavait.
Sötét alapra épült torz hite
villám gyanánt tőr ki belőle.

Miközben tompult agyak mélyén
alszik a józan ész.

Egy Izgága Időben
merő kényből,
igazi valójának másolataival,
rögvest
a bosszúnak
verne sorakozót.
Dagadna a válla,
és mésztábla arcán
egy csöppnyi
könyörület sem futna..