Férfiállat¹ vagy,
ha üzekedő vágyadat
nem tudod fékezni,
ha a nő kihúzott tekintetének,

pirosra festett szájának,
nem tudsz ellenállni,
ha éhes bestiaként
úgy hiszed drága formái
bolygó szemeidnek szólnak,
ha azt hiszed végzetes bájait
a természet neked teremtette,
s vele bármikor
kielégítheted sóvárgásodat,
erőszakkal betapaszthatod száját,
szétszaggathatod blúzát,
hogy lásd árván hagyott bronzérmeit,
és letépheted róla utolsó selymét is,
hogy eléd táruljon
áldozatod világtalan csodája,
és úgy hiszed
hű szövetségeseidé teheted
merész ujjadat,
tékozló kezedet,
szomjas szádat,
s kutathatod szabadon
érzékeny pontjait,
úgy gondolod a vak vágyakozás
dühös szelű viharja²
hirtelen előtörhet belőled,
mert neked nem kell félned a sötétet,
hiszed meddő kéjjel teste
legmélyebb mélyére nyúlhatsz,
egy korty szelíd víz helyett
nyelheted nedveit, megkóstolhatod
szétnyitott kagylóját,
mert balgán azt hiszed ellenkezését
letörve eleven termetét is
magad alá gyűrheted,
azzal nyugtatod magad
hiába sikoltozik,
úgyse terem neki egy néma tanú se,
vad tiltakozásáról meg úgy véled
jobb, mintha közömbös lenne,
mert elkönyvelted kéj és kín jó testvérek,
mert hamis hited szerint
nem bűn, amit gőggel teli
akaratodból teszel,
mert, ami jó neked azt törvény
nem gátolhatja,
de hiába kívánod a lehetetlent,
hiába viszed ezer mozdulattal ájulásba,
hiába kérleled rekedten:
- hadd másnak a szerelmet,
gyönyöröd legyen az enyém!³,
hiába tör elő legmélyebb
állati magadból hangod: még, még,
és hiába kiáltod újra: még, még,
halott húsa engedelmes nem lesz,
s az öröm-ének
dalát nem dúdolja neked,,
hiába várod alázata
végső remegését,
egyedül zuhansz majd a
megsemmisülésbe...

... a hosszú, mozdulatlan
csend után fölriadva,
lassan feldereng benned:
kit birtokoltál, nem is volt a tiéd,
és a fakó mélység még sokáig
veled marad magányodban,
áldozatodra meg – talán örökre –
ráül veszett tetted miatt,
a porcelánszemű üresség...⁴

1. A kifejezést Ady Endre: Hazugság nélkül című verséből vettem " Én a nőt nem láttam sehol sem. Te meg a férfiállatot."
2. Charles Baudelaire: Kárhozott asszonyok (Babits Mihály fordítása)
3. Parafrázis egy Shakespeare szonett két sorából
4. A hazánkban előforduló zaklatási ügyek ihlették versemet