egyre
hull
hull
a hulladék
a szennyes szörnyeteg
bomló bűze
száll a légben
mint csúf nyavalya
ránk ül
néma
komor
hadként
suhan

papírt
csikket
flakont
űz
kerget
a szél
kopott öltönyüket
levetkező
házak között
gyűlik
a lom
lomhán keringenek
libegnek
táncolnak
döglött jelszavakkal
teli unt plakátok
az erdő mélyén is ott virít
a fák közt a sok síró kupac
az egész világ oszló anyag
az űrben is kering
a sok felesleges
ég-idegen kacat
fojtó hálóba fonja
a gyötört testű Földet

önmagába mar
harap
az eszére büszke
ember
ön-gyilkolása után
a gondolatnak
csak a salakja
marad
tiszta víz helyett
már csak jaj fakad
bánatot görget a patak
a vetett magban az élet
örökké benne reked
fuldoklik a tályogos táj
halálos harmat
fedi a sebzett
sikoltó mezőt
jövő fájó idege lesz
a pusztulásnak
s a lázas glóbusz
özveggyé teszi
mind a másnapot
ostoba tetteink
méregitalát
halált hozó esőként
hozza ránk
sűrű fátyol alatt
a való
s múlt álma marad
mint kopott szó
minden mi korábban
gyönyörű és igaz volt

2009