Ősz Szabó Géza emlékére
Verseket teremtő órák
őszülő árnyain lépkedek,
kitakart arcú, delelő Napkorong,
Ré1 az apám, szeme
a Világ tükre,
az ég Istennője, Mut2
a kegyes anyám,
vigyáz rám.
A hajnal bánata,
a sápadt Hold kíséri utamat,
szeretőim a bolygók,
velem róják végtelen köreiket,
barátaim a félénk csillagok,
testvéretek vagyok,
szótlanul várom, hogy
szemetekbe nézhessek.
Áradjon körém az ünnep lángja,
a legtisztább égi-forrás
szálló csendje,
hogy átjárjon éltető ereje,
hogy lehessek eggyé égve
hozzátok hasonló,
és láthassak ezentúl
ugyanúgy, mint Ti.
Tekintsetek rám
könyörülettel!
Utam végén,
testem földi bűneit,
áruló anyagait
elhagyva érezzem
az édes fény gyönyörét.
Apassza el könnyeimet
Neftis3, mikor megpillantom
Földön maradt
mozdulatlan testem.
Húzzátok szét előttem
a kék-héj boltozatát,
tárjátok fel Nut4 csábító öblét,
hogy a kozmosz
szelíd dalát hallgatva
arcomról leváljon minden álca,
hogy magamhoz ölelhessem
bűntelen szellemem.
Sugarak kévéi közt
szóljatok szeretettel
megtisztult képemhez,
susogjatok fülembe
varázsszavakat,
írjátok rám Maat5
hívő lázban
születő igazságának törvényeit.
Mérhetetlen magasság lakói,
Ti mind, tápláljatok,
vezessetek
az álló holnapba,
hogy színe elé lépve
méltón köszönthessem
a jóságos Osirist6,
az Örökkévalóság Mesterét.
Nélkületek a végső csend
tengerén hányódnék
temetetlenül, vagy
maradnék elmosódó orom
egy hunyt hegyen,
rőt harag fogai közt
morzsálódó kődarab,
szétfújt verssorokkal
kavargó porszem...
1Ré a Napisten az ókori egyiptomi mitológiában, alakjához fűződő mítosz szerint könnyeiből teremtődtek az emberek.
2 Mut az ég Istenasszonya.
3 Neftis „A Ház Úrnője” az ókori egyiptomi mitológiában Nut és Geb negyedik gyermeke (Izis, Oziris, és Seth húga és felesége), Ámon-Re dédunokája. Alakja a halálközeli élményt testesíti meg.
4 Nut az égbolt istenasszonya, a napistennek Rének az anyja.
5 Maat a törvény és az igazság istennője.
6 Osiris a túlvilág istene, az elhunytak könyörületes bírája, az alvilág életet adó ura.
