Mennyi város tapsolt,
hány győztes nyitány szólt neked,
s hány balkörmű támadt rád,
míg huzatos vonatod nagyot sípolt,
s buzgó erőd utána szállt.

Hetvennégy éve
járja szíved rapszódiádat.
Most ágyadban fekszel, betegen, egyedül,
vizsgáló szemek nélkül.

Adj még egy kurta órát Istenem!

Lovak patái újra verik életed ütemét ,
poros utak botladoznak veled,
ködben, fellegekben.

Doborján, Sopron, Bécs, Párizs, Bayreuth.

Tubákos szelence, pipafüst.
Taps és füttyszó. Fortissimó!
Képek, hangok foszladozva, sziklaháton,
gyors patakban.

Mesterszavak harsannak.
Minden levél röpdös,
de az ütem törzse mozdulatlan.

Elmerült nevek, szárnyas illatok,
Carolin, hol vagy most?
Fájdalmas ölelések. Szomjas hangjegyek.
Zongorába írt álmok. Koncerttermek.
Zongoracsodák!
Földig érő ablakok. Fejedelmek.
Báli legyezők. Estélyi ruhaköltemények.
Fuvola zeng, hegedű sír,
a fagott mély hangon búcsúzik.
Oly szép vagy, ó, ne szállj tovább! 1
Faust szimfóniád fő motívuma,
amit szavakkal kimondani  nem lehet,
lelkünkbe gyöngyözte ritmusát,
s mint eleven hangsor él benned
most utolsó órádban is:

G.H.Esz.Fisz.B.D.

Tündöklő tervek, kibontott hajú éjjelek,
tarka nappalok, szédült ütemek,
még írnák benned a holnapi dalt,
az új földi-égi zenét.

Önts egy pohárkát bársony borodból!

Nincs kitől kérj, nincs kinek kiáltanod.

Fehér és fekete billentyűk, szétvert fények
mindenütt.

Nem ég a gyertyád, sötét van.

Amikor felállsz ágydeszkád nagyot reccsen.
Karodat tapogatóan magad elé emeled,
de riadtan visszahúzod,
Mefisztó gúnyos kacaját hallod.
Arcod gödrében szemed messze mered,
de alakját nem látod.

Örök világosság, küldj fénysugárt!
– mormolsz egy fohászt.
Az ég meg se moccan.

A hajnali kertben Szent Ferenc prédikál
a madaraknak. Cirógat minden trilla.

Egy kortyot legalább!

Elvágódsz.

Ügyetlen mozdulatod a tört üveg
bolond hangját rémiszti füledbe.
Valami meleg ömlik szét rajtad.
A fürge véred.2

Adj még egy percet legalább, Istenem!

Hiúság, szerelem, hírnév
s mindaz, ami veled megesett eltűnik belőled.
Oda jutsz, ahol a mindenség nagyzenekara már
Haláltáncod túlvilági zenéjét játssza.
Most egyedül neked.3

1. Johann Wolfgang von Goethe: Faust (Jékely Zoltán, Kálnoky László) 
2. Versemben felhasználtam Gál György Sándor: Diadalszekér. Liszt Ferenc életregénye című művének a zeneszerző utolsó napjáról szóló leírását.
3.
1886 július 28-án Liszt Ferencet megvizsgálta egy orvos, és megállapította, hogy tüdőgyulladása van, Lánya, Cosima megtiltotta a tanítványoknak, hogy szobájában látogassák az ágyban fekvő beteget. Július 31-én szombaton a mester állapota tovább romlott. Lánya egész nap mellette maradt, este azonban egy estélyre volt meghívása, ahová elment. Liszt Ferenc teljesen egyedül maradt. Ezen az éjszakán halt meg. (Wikipédia nyomán)

 

 

 

 

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Scroll to top