Jó itt,
ebben az eleven kuckóban,
figyelni, ahogy
a sejtek osztódó sora
lassan kirakj
a
arcom darabkáit,
szaporítja agyamban
az álmok teremtésére,
és a sok tarka gondolatra
fogható
milliárdnyi sejtet.

Hogy valójában mire lesz elég
a szürke massza,
s az unalom sivatagán
sikerrel jut-e mindig át,
majd megmutatja a
nekem kimért idő.

Vérem ebben az  ősmadár-tojás
térben még kerülő úton jut
oxigénhez,
szemem sincs még csillagporral tele,
a hangok füzérbe vont gyöngyszemeit
csak messziről hallhatom,
és sokáig ismeretlen titok
marad, milyen örömöt áraszt
az éjszaka illata.

Gombóc-testem,
az ősóceán magzat-vizében
lebegve, türelmesen várja
míg e kicsiny menhelyem
szűkülni nem kezd körülöttem,
s a szabadító erő el nem ragad.

De ki mondja meg, hová jutok?

Oda, ahol a kétszínűség pogány szokása
igent-nemet egymásba játszik?
A
hol a hivatal körbélyegzőt üt
a homlokokra ?
A párduc hírek felzabálnak,
és a hazátlan újságok
a hiszékenyeket,
mint a köd benyel
ik?
Véd- és vádbeszéd
egyszerre tö
mi a fejeket?
Oda, ahol a tűhegyes szavak
érvek helyett
mérgeket adagolnak?
Ahol a kétely kagylózúgása fészkel,
és a hit
templomablakra festett
kép marad?


Naiv, aki azt hiszi az elme
mindig mosolyt nevel majd,
és kerek lesz a kinti világ,
ahol mindenki
csinálhat
ja azt amit
a bamba ösztön akar!

Az ózonpajzs lyukas,
és sokkal közelebb van
a búcsú-jaj, mint gondolnánk,

mikor az éjféli villanyoltás után
egynéhány túlélő marad csak.

Fejemmel tágítom már
a szűk járatot.
Vonagló sikoltás,
kínig feszített hang kíséri mozdulataimat.
Némi tuszkolódás, veszteglés,
megrekedés után
látom a halvány képernyőn
valami már zsibong.
Egyszóval
elérkeztem születésem
idej
éhez,
a dátumhoz, amit majd
holt adatként írnak
okmányaimba.

Vagy harangszavú végem jött el
a kilenc hónapos jó után?

Tudnotok kell, ahogy a költő mondja:
egyedüli példány
leszek,
s mi több:

a nagy időn se lesz hozzá
(m) hasonló
senki más...

...
bár a mai GMO földi-világban
ebben
egészen biztos nem lehetek...

Most
v
alami velem,
ha akarom, ha nem,
kezdetét veszi:
nagy levegőt veszek
hát,
s jöjjön, aminek jönnie kell!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Scroll to top