Verseim

Mintha nem is nekem mondaná
úgy hallgatom...

...élettelen testem
egy tó fenekén lebeg tehetetlenül
egy vizalati falu házai között,
körülöttem kicsi fürge halak
suhannak. A nyugvó Nap
gyengülő sugarai alig érnek el.

Bővebben: Lelet

Előre, hátra nyüzsög
sűrű iramával az utca.
Tornyok, terek írják
arcodra rajzukat.
Mintha valaki mutatná
mit kell nézned, a magasba
emeled tekintetedet.
Nem tudni melyik irányból,
valami fütyülve röppen feléd.

Bővebben: Drón

Minden
pillanatban valamitől
búcsúzni kell.
Tavalyi évtizedemet
tegnapi pezsgős éjfélemen
már eltemettem.
Az évkígyó csörögve elosont.

Bővebben: Fogadalom

A szűk, földalatti folyosó végén
egy imbolygó alak
közeleg felém.
Felismerem, Cassius az.
- Mi a jelszó? - kérdez rám
ölni kész gyönyörrel.
- Jupiter – ordítom rémülten lepelarcába.
- Akkor halj meg a nevében – üvölti.
S pengéje széttárt karjaim közt tör
véremnek utat1.

Bővebben: CALIGULA

Ami volt, egyre tart.
Újabb és újabb
rögeszme támad.
Kinek
talpa hazát
már régen nem tapos,
most a zöldet húzza fel
vörös helyett, hogy
az lengjen ezentúl
fejünk felett.


Bővebben: A türelmetlen
Scroll to top