Verseim

Olíviának
1.
Magasban,
a csalogató tó fölött,
harag-fekete bánat gyűlik,
forró mezők, szomjas szántók
várják vacogva a vad szél őrületét,
Képtalálat a következőre: „viharképek”

Bővebben: Felhőszeletelő

A pimasz betolakodó,
láthatatlan cirádák vonalát
követve röpdös, zúg,
birokra kél keresztet vető
mozdulatoddal,
a tükör csaló izzója miatt
hiába koppan,
örvénylik körülötted tovább,
még alvó képedre is ráül.

Bővebben: Szálló undor

Ősz Szabó Géza emlékére

Verseket teremtő órák
őszülő árnyain lépkedek,
kitakart arcú, delelő Napkorong,
1 az apám, szeme
a Világ tükre,
az ég Istennője, Mut2
a kegyes anyám,
vigyáz rám.
Képtalálat a következőre: „Egyiptomi istenek képek”

Bővebben: Kilépve a fénybe

Pacát ejtve egy fehér lapra,
majd félbehajtva, és újra
szétnyitva a szétkenődött
tinta, a vonal két oldalán
iker-képet ad.
Nézd meg jól, és sorold
mit mond neked!

Bővebben: Tintapacák

Már néhány nappal korábban is
búcsúzást véltem látni
a süppedt tekintetekben.
Nem mertem lefeküdni,
ültem magamban.
Duplán láttam a tárgyakat.
Foncsorozott üveg mögötti
csend szakadt rám.


 

Bővebben: Így történt
Scroll to top