Verseim

Elég volt
a szilaljló fenyegetésekből,
a szellőző résén át
beszökött pökhendiek hadából1.
Nem akarok többé menekülni,
duzzadt órákon át bukdácsolva,
a szárnyas szenny-hangok,
a gyűlölet-öklök elől.
Elég volt az iramtalan
birka-türelemből!

Bővebben: Elég volt!

Ami belénk mar vagy becézget,
amit látni vélünk, töredéke
a mindent átfogónak.
Állandósága illúzió.

Bővebben: Hologram

Te vagy a teljes,
a határtalan sík
torkolatán az égi-fürt,
a fölgyűlt éjszaka,
a világító test az égbolton,
a hideg fölöslegesség,
az önmagába nyelt tömeg,
álmok vére, füst-köntös
a ruhátlan szövedék űr-dobbanásain,
a feszítő kezdet,
a nyitott szem mélye,

Bővebben: Méhkirálynő

Egy út, ami nem visz haza,
egy kert, ami elvadult,
egy fa, amelyik nem nő tovább,
egy ház, amiben nem lakik senki,
egy ágy, ami üres,
egy hang, ami nem száll feléd.

Bővebben: Ha

Vacog, fáj, zokog,
bennem minden.
A mérgezett képzelet
ad őrült álmokat,
régi képeket ont.
Alattam a dúlt ágy,
mint egy romba dőlt város.
Fejemben búg és bong
a sok hang.

Hőmérő, Hőmérséklet, Láz, Influenza, Orvosi, Hideg

Bővebben: Láz
Scroll to top