Verseim

A pillanat, ami éppen
járja szemem előtt
furcsa táncát,
viszi lomhán a jelent,
hajtja az itt és a most
tenyérnyi üzenetét
a magasba,
aztán valami mégis a földre löki,
– s múlik el,
marad mozdulatlan.

Bővebben: Most

Figyeld meg  a beszédet,
ahogy sodródva árad,
örvényeket kavar.
A mondatok vonakodó karjai
magasra nyúlnak,
súgnak, sóhajtanak,
napról, éjről csacsognak,
visszakanyarodnak,
felbomlanak,
laza hordalékot hajtanak maguk előtt.
A szóhullámok habokat vetnek,
 jelek sorát írják,
ha olvasni tudsz belőlük,
eléd tárul a rejtett üzenet.
A győzelmében nem  bízó
mélyről jövő sóhajjal
kezdi szavait,
a kényes kérdésre adott válaszát
egy torokköszörüléssel indítja a másik,
a gyűlölettel teli ember ajka eget nyel,
mondatát
egy lélegzetvételi szünet előzi meg,
a harapós szavak hatását
a beszédet kísérő
 lándzsaéles hangsúlyok felerősítik.

Bővebben: A szavakon túl

Boldogtalan hazám,
a feszült idegek korában,
hány kígyó eszme sziszegett
csábos eszközével téged már körbe?
Ki maradt hű hozzád
Lucifer-érveit hallgatva?
Ki ad még vért tüske-koronás szívednek?
Hát hiába volt fiaink torka-szakadt lobogása?
S forradalmuk lávafénye miért halványul?
Ki az, ki törtetések dzsida-erdejében
vágyik még arra
élete a nemzetnek példája legyen?

Regisztráljon a tovább olvasáshoz...

1.

Az emlékezés körmei sebet hasítanak,
véletlenül kiejtett szó
hirtelen éltre kelt egy
csillapíthatatlanul éhes napot.
Gyűrött fénykép nyitja
a csapóajtót,
megkínzott arcot mutat.
Megviselt, régi noteszlap
fájdalmas emléket fog marokra.

https://encrypted-tbn0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcSbl4QkZYORxzZ-ONqmCMLFo-EyPweNCwMCtjP-cWTm25kX7z1Thg

Bővebben: Szabadvers hét tételben

A teremtettek néma seregében,
ott, ahol az anyag-glóbuszkönnye
összesűrűsödve forog,
az ásványok kristály-lázából
kivált rudak, hasábok, kúpok,
a víz változó alakját követő formák,
a levegő fátyolszárnyaival körülvett
karéjok, kérgek között,
a legfontosabb alakzat,

Bővebben: Távolságtartás
Scroll to top