Verseim

Klikk!

A vaku tőre
most sebzi éppen
a pillanatot.
Még nem sejted
mivé leszel
a sóhaj-jövőben,
mit ölt majd magára
jámbor képed.

Klakk.

Megperzselődött,
bánatba révedt,
a csend köntösébe
burkolt
morcos,
büszke,
és csodálkozó
fiókáimat
rögvest
el is röptethetem
a memória fészek
ből,
a daltalan magasságba!

Bővebben: Szelfi

Arcodon
mintha a fényes csönd
ütött volna örök tanyát.
Hiába próbáltam
előadásaid alatt
nedvesen úszó szemedben
felfedezni az ihlető nőt,
azt az embert, akitől
a költő remélhette elűzi
a gyászt majd a szívéről.1
Attila halála
– öngyilkossága, balesete? --
megakadályozta,
hogy asszonya legyél.

Bővebben: Flóra

Szőke nyár fénylő fiai,
és ti szent magvak,
zálogai a Napnak,
érett kalászok,
keresztbe fektetett asztagok,
rád várnak, dolgozzatok,
kelljetek fel,
kelljetek dicsérni
az Alkotót!1
Képtalálat a következőre: „új kenyér képek”

Bővebben: Add meg nekünk

Mit sajnálsz itt hagyni?
Eszedet,
a tekergő gondolatok illékony varázsát,
a tanultakat,
melyek érvényességét már régen
lesikálta az Idő,
szellemed gyenge termékeit,
melyet úgyis elnyel nyomtalanul
a sárguló papír-tenger?

Bővebben: Mit sajnálsz itt hagyni?

Mintha csak a
mozdulatlan, halk
holnapodból tekintenél
vissza mai magadra.

Bővebben: Mintha
Scroll to top