Verseim

Magyarország ódon fényére hiába vágysz.
Az itt élőknek nevük sincs már, jelszavuk a forgóajtó,
amin átpörögve jutnak oda,
ahol minden a vibráló képpontokon zajlik.
A vers SMS jelekké zsugorítva vegetál
a gyémántokkal kirakott érintő-képernyőkön.
Cédrus nem nő a téren.

Bővebben: Cédrus nem nő a téren

A világ kabátja kitárva, ezernyi veszett hang raja szál,  nevetések, sírások párolognak belőle.  A természet hozza menetrendszerűen az ősz fújtató dühét, a csizmás-havat csikorgató tél zenéjét, és a cseppekben muzsikáló tavaszt, a kacagva éneklő mezítlábas nyarakat, és vége nincs dobogással döngeti  vérünket az élő motor a bordák szögeiben. 

Bővebben: Áradó hangok

Zöld-agyú fák lomb-szája alatt
bőség gazdagítja az asztalokat.
Karcsú illatok az ínyek gyönyörét
készítik elő.
Sistergő húsok, kalács-koszorúk,
gyümölcs-halmok, öblös korsók
törlik el a  böjti tilalmakat.

Bővebben: Múltszázadi ünnep

 Képek torlódnak képekre,
békés utcák, hűs terek, lármás házak,
dölyfös arcok, díszruhák,
irigyen őrzött tárgyak
számkivetett vonalai,
csupa olyan dolog,
ami száz éve hallgat,
az idő négyszögén át
most elém jön.


Bővebben: Az én utcám

Valami fojt, szorít,
hörgő hangom
szűk torok mélyéből tör fel,
amit mondani akarok,
ott marad legbelül,
nyelvem nem fér el a számban,
nyálam csorog,
kezem-lábam kitépve hever mellettem,
ujjaim sem engedelmeskednek.

Bővebben: Stroke
Scroll to top