Verseim

 56 hőseire emlékezve

A nyers szavak szétszabdalták a szűk teret.
Nem árasztott félelem-illatot, szíve
Ez a vörös húsdugattyú, dübörögve

Áramoltatta tovább sápadó vérét,
De nem váltott ritmust, mély sóhaj sem hagyta
El száját. Ujjait se rántotta görcsbe

Megvadult akarata, karja sem lendült
Előre dühében, semmi sem mutatta
A megrendülés gyötrő testi jeleit.

Bővebben: Ítélet végrehajtva

 A boltozat ablakában
a kék csak gyűrött boríték,
a felhőpalást alatt remeg
a halvány virradat,
kozmikus port borzol a szél.
A levegőben vijjogó madárhad.

A foszlott múltból
itt maradt romok alól bújnak ki,
a csupasz, kormos téglák közül,
a lakhatatlan rések falaiból,
az üregek öléből,
a ledőlt tornyok alól.
Bővebben: Arcok a tömegben

 Gyűrűidet
növesztve századokon
át élsz igába vetetten. Sörényedre a
hajnal szitál tunya párát, délben nevetve
csurog le vállaid hajlatán a Nap, és magányos éjeiden
a csillagok dőlnek rád. Sorsod ez: nyár-tél egy helyben.
Zölden lobogó lombod közé szorult sötét őrzi egymásba
csendülő illataidat, szálló színeidet, a tavaszi hangokat.
Rendületlenül állsz akkor is, ha a gyűlölet karolja át tested dudorait,
tördeli karjaid, ha villámok kínja hasítja az eget, és elönt a zuhatag.
Ilyenkor talán úgy hiszed betelt az időd, és már egy napod sincs hátra,
de nincs így. Téged senki se győzhet le, míg fejsze ki nem dönt...Vaddisznó
családok nemzedékei makkodat ropogtatva gyarapodnak,
karéjos leveleid függönye mögött madarak bújnak meg, pajzánság ragyog
szemükben, dallal fizetnek a rejtekért, az utak összebújnak koronád alatt,
perzselő vad napokon árnyékodban megpihen kegyes fejdelem, és lenyúló ágaid alatt
fejet hajt henyélő alattvaló, pandúr hűsölve kulacsából húz,
pompás idomú törzsednek vetve hátát
szegénylegény
szalonnázik,
s mily nagy
bűnhődés,
hogy végül
erős ágadra
kötik fel,
és testére
tarkán
csavarodnak majd
ázott leveleid.

*Egy évszázados tölgyfa odvában
találtam ezeket a régi sorokat.
Az engedelmes fények
végtelen álmot alszanak,
de kigyúlva bűvöletükbe
vonnak, s kedves szereplőim,
mint baráti szellemek
táncolnak elém.
Bővebben: Anita és Marcello
Az ázó sugarakat
szeltem szabadon,
szembe úszva
a látóhatáron
ringó, erejét vesztett Nappal.
Bővebben: Sós ízzel a számban
Scroll to top