Dobpergés, kürtjel, harsány és rekedt
Vezéri szavak, lázas tömegek.

S menetelés - jaj, nincs ellene szer:
Már-már az egész világ menetel.
Tompa László (Erdélyi és csángó költészet)
Ez jobbra, az meg balra, s aszerint
Minden egyesen olyan csapat-ing,

Vörös ing, barna, kék s többféle más -
Csak a fehér már szinte lázadás.

Mikor mindenki farkasként üvölt,
A báránynak rossz hely megint a föld.

Ma gyűlölik a szelídség szavát --
Bölcs bírálattal hallgass, - meg ne járd!

Az ember ma vagy tömeg, vagy „vezér” -
Más nem lehetsz, vagy léted kész veszély.

Plakátok közlik a parancsokat:
Gyűlölni kit kell, s hinni mit szabad.

Én elfordulok ezektől, s megyek
Kifelé, hol nem utcakő a gyep.

S elmenetelek, mezőn át, magam -
Menetelést nem látva, boldogan.

S megcsodálom, hogy (amint látható)
Itt mennyi virág fehér lázadó.

Megörvendeztet: fényt hogy ont a nap.
De gyűlöletre parancsot nem ad.

A nagy ég alatt így bolyongok el,
Míg madár surran, víz csobog közel.

S dúdolgatom a béke énekét,
Melyet egy jobb kor megbocsát, s megért.
1937, szeptember