JÓZSEF ATTILA

Elvágódsz: az ég meg se moccan.
A csillagok se látnak.
Megnyugodva végül meghajolsz
a kattogó homálynak.
A föld dobban csak néha,
eldobod egyetlen ruhád,

s mi nézzük árván – mióta már –
a medrét mélyítő Dunát.
*
Mit ért a tisztaságod,
halhatatlan koplalásod?
Kínjaid patyolatüzeme
szennyként önti elénk hiányod:
véres az utókor keze.
Az eleven vadak
hőkölve, zsírosan sirattak,
rémület gyertyája lobogott bennük,
számonkérhető lett a tettük.
Magadat étekül odadobtad,
hát faltak,
haraptak,
sietve még ötven milliót
tálaltak föl
maguknak.
*
Csattog a hidak korlátján a vászon,
remeg az acél, április kürtjeként
felbúg a hajó.

Nincs tetten ért vallomás a tájban,
nem himbál a víz díszes plakátot,
a neszek is egyszerűek: autórobaj,
kutyacsaholás, zene, nevetés.
Versedet mégis foszlányok egésze súgja
fejünk felett,
lábunk alatt.

Turbók Attila

J. A.

Ki voltál?
Minden sorodat tudjuk
mégse ismerjük a választ.
A tiszta észt legyőzte
az ostoba,
a Szép Szó versed helyett
inkább gyászodról adott hírt.
Remélted: A fű kinő utánad.1
Te lettél a felesleges,
hiába hullt a könnyed2
a vörös arcúak között.
Szétszaggattak, bajszodon
többé nem billeget morzsa3.
Dísz sírba hiába helyzetek.
Fájdító peredben hazudtak rólad,
aztán tanúként idéztek ellenünk.
Ma hozzád hajolunk,
s ezer gyerek kórusban
szaval, így keresik veled
a közös pillanatokat.
Játék volt vagy próbatétel?
A vonat lassan tolat,
élesedik a perc.
S a kocsi hátsó kereke
inged csonkjában
eléri ölelést kérő félkarodat,
és szerelemért sírni nincs
többé időd.
De mosolyod
talánya bennünk megmaradt.
A rövidülő éjszakákon,
semmit sem érő éveken,
ájult tagjaidon át
vonatoztunk feléd.
Egyre gyorsabban.
Váltóinkon zökken az acélkerék.
Új kezdet vagy vég?
Mi jön, mi jöhet még?

Oláh Tamás

1Egy sor József Attila: Tudod, hogy nincs bocsánat című verséből.
2Ugyan onnan.
3Utalás József Attila: Mondd, mit érlel...című versére.

Scroll to top