Én magam fellobbanok,
felszállok és azon nyomban
el is tűnök, de nyomomban
itt marad sok apró dolog.
Mindenféle formájúak.
Könyvek, kopott támlájúak,
nagy ív üres papirosok.

Ruhák, mik még őrzik bőröm
érintését, doboz, irka,
ujjam nyoma terítőkön
fésű, szappan, meg borotva,
függönyrojt, hervadt virágok,
pohár és régi újságok,
rajzok, képek és fényképek,
polcok, kis asztal és székek,
és fiókok, s bennük árva
tört tárgyak, csattok és spárga,
aztán kilincs, mit megfogtam,
ajtó, amit kinyitottam,
küszöbök, miket átléptem,
üvegek, miken átnéztem,
kis vaskályha mit megraktam,
virág-váza egy ablakban,
amit láttam valamerre,
pille, ki rászállt kezemre,
s kit megöltem és eldobtam
valaha kicsiny koromban,
s ki a porba keverődött
réges-rég eltemetődött,
orvosságos skatulyáim,
színes hálópizsamáim,
tányérok, amikből ettem,
s amiket kezembe vettem:
villa, kés, kanál és olló,
cérna, gomb és más hasonló
fontos eszköz, notesz, bicska,
s egy régi-régi talicska,
melyet én néha tolhattam
a zuhogó déli napban,
a nyaraló utcáin át…
A süppedős dunnák, cihák,
melyek közt aludtam s párnák…
És azok a furcsa ábrák,
amiket már kicsi korban
különös kedvvel rajzoltam –
Itt maradnak mind utánam!