1.
a fahíd, amerre tart, arra rothadnak a döglött halak
az esőt az ezüstszín tavak feketére festik
a kő elmállik, hogy megragadják a gyökerek
gyökerét a repkénnyel húsba döfött gyűlöletnek
eső-hangot kiköpve a nyár mint penész ette prém
madárcsicsergés esik éhező csapdájába a fülnek
a hallás a hajnal hibájává változott
a zenéből kihangzik, mit a toronyba temettek
felszínre lebeg egy őrült átázott feje
összeomlasztva folyton az eget s a tegnap éjjelt őrjöngve felkavarja
de a tegnap éjjel nem hagyhat el újra téged
csak egy ember kínjára nyílnak körben a sötét ablakok
2.
az egyetlen háború hang és csend között zajlik
hallod, amint a koporsót a holttest kinyitja és a felszínre mászik
az ítéletnap végül eljut egy sápadt levélhez
a halasztás ideje éppen elég a feledésre
egy vérvörös madár új hangszínén szavalva
felkelnek a holtak, majd a halállal elvesznek újra
te elveszel egy kottaoldalon levő életnek
mint aki rombol tanítnak egy néma összepréselt fogai
írás a tél áramlatát követik az emberarcú füvek
a test láthatatlanul visszatér
a test a zeneműben még messzebbre távozott
ahogy a tagadott fény egyik hangjegyről a másikra mozog
3.
az ajtó dörrenve bezárul a kihallgató haragja változik
az apa halkan magyarázkodik mintha nem is lenne apa
egy tizenegy éves fül van a toronyban
évei által a falra ragasztva
tovább hallgatózik hogyan hal meg hang a hangban
mint a csend felduzzasztott csendből alkot kavicsot
gyermek áll a magas torony csúcsán
a gonoszságot, melyet sötét csillagok nyomtak kis kezébe, lenyeli
a vihar teletöm egy hangtalan gyomrot
ez a júniusi hajnal visszaránt az őrült tegnap éjjelébe
leírva az utolsó füttyszót
az öregedő bőrű tornyot ily könnyedén el lehet fújni
Salát Gergely fordítása
Yang Lian, Berlinben élő kínai költő kapta az idén a Janus Pannonius Nemzetközi Költészeti Nagydíjat.