Ringass el, ó Halál!
A meggyötört kebel
ártatlan, fáradt lelkemet
csöndben bocsássa el.
  Szólalj meg, gyászharang,
  heroldom légy, te hang,
  halálom kongva mondd!
  Már vár a sír:
  sebemre nincsen ír.

Bajom ki sírja el?
Ügyem reménytelen:
a fájdalomtól nincs erőm,
hogy nyujtsam életem.
  Szólalj meg, gyászharang,
  heroldom légy, te hang,
  halálom kongva mondd!
  Már vár a sír:
  sebemre nincsen ír.
 
Börtön mélyén, magam,
bevárom végzetem.
Ó, átkozott a sors, hogy ily
gyötrelmet szánt nekem!
  Szólalj meg, gyászharang,
  heroldom légy, te hang,
  halálom kongva mondd!
  Már vár a sír:
  sebemre nincsen ír.
 
Ég áldjon, múlt gyönyör!
Jövel, friss fájdalom! 
Érzem, hogy a csapásokat
tovább nem állhatom.
  Némulj el, gyászharang,
  végbúcsúm volt e hang,
  majd elborít a hant,
  s bezár a sír: 
  sebemre nincsen ír.