„Quoddam quasi pratum, in quo animae nihil patiebantur,
sed manebant, nondum idonae Visioni Beatae.”
Bedae Hist. V.
Ott nyugszanak.
Éden hegyének sírbarlangjait
Ne háborgassák önző jajszavak,
Elnyomva azt, amit
A csönd visszhangjaként hallgatni jó:
Mint hömpölyög alant a négyágú folyó.
Hullámmoraj,
A völgy mélyén örvénylő áradat,
A tajtékok közt fuldokló robaj
Nem rontja álmukat.
Tűnődniük azon éppen elég,
Partját a lassú víz vajh’ meddig mossa még?
A partfalak
Mentén a hang hűs harmatként leszáll
A kertre, hol seregnyi árnyalak,
Sok angyal-őrszem áll,
S ajkukról szól a legszebb térzene:
A fennen szárnyaló szeráfok éneke.
Oxford, 1835
Fordította: Somogyi György