Nyomtatás
Kategória: Mások versei



„Quoddam quasi pratum, in quo animae nihil patiebantur,
sed manebant, nondum idonae Visioni Beatae.”
Bedae Hist. V.

Ott nyugszanak.
Éden hegyének sírbarlangjait
Ne háborgassák önző jajszavak,
Elnyomva azt, amit
A csönd visszhangjaként hallgatni jó:
Mint hömpölyög alant a négyágú folyó.

Hullámmoraj,
A völgy mélyén örvénylő áradat,
A tajtékok közt fuldokló robaj
Nem rontja álmukat.
Tűnődniük azon éppen elég,
Partját a lassú víz vajh’ meddig mossa még?
A partfalak
Mentén a hang hűs harmatként leszáll

A kertre, hol seregnyi árnyalak,
Sok angyal-őrszem áll,
S ajkukról szól a legszebb térzene:
A fennen szárnyaló szeráfok éneke.

Oxford, 1835

Fordította: Somogyi György