Mások versei

Annyi áruló, hűtlen, erőszakos,
terhelt ember van Földünkön,
hogy velük naponta
a világ összes hadseregét fel lehetne tölteni.

Bővebben: A tömeg zsenialitása

A városvég itt csupa szürke ház,
a részegekre angyalka vigyáz,
s a villanyfényben, mint aranykehelyben
alusznak a tűzfalak, háztetők,
s a sorompón túl ében-szín lepelben
zizegnek a láthatatlan mezők
a messzeség öblén pár pisla fény ég,
mögöttük nyugodt mélység a sötétség.

Bővebben: Az éjszaka csodái

Angol költő (1591-1674)

A dal: virágfa, vadmadár, vizek,
Tavasz, majális, ébredő liget,
A dal tivornya, pántlikás szekér,
A nászi népnek új sütet kenyér:

Bővebben: Arról, hogy miért ír verset

Ha tiszta gyászra ennyi az alkalom,
ha már a bánat szinte közügy, s remeg
a lelkiismeret s törékeny
kín egy egész kor ítéletétől:

kiről beszéljünk? Napra nap annyian
halnak közülünk, tétova jótevőnk
volt mind, e jelben: hogy kevés, mit
jóra vihet, de talán javíthat.

Wystan Hugh Auden (1907-1973),
angol, amerikai költő

Bővebben: Sigmund Freud emlékezetére

Tűz, melegíts, ne égess
Égő sebet szivemre;
Nap, ne vakíts, világíts,
Nem nézek a szemedbe.

Bővebben: Ősz
Scroll to top