Mások versei

Negyedik szín - részlet

MERCUTIO
No nézd, a Mab királyné járt tenálad,
A tündérek bábája, oly parányi
Alakban jön, mint városi szenátor
Mutatóujján a gyűrűs agátkő.
Aprócska, kis könnyű fogatba hajt át
Az emberek orrán, mikor alusznak.
Képtalálat a következőre: „Mercutio kép”

Bővebben: Rómeo és Julia

Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek
     S a kitörő napfény nem terem áltudományt;
Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből
     S a szent béke korát nem cudarítja gyilok;
Majd ha baromból s ördögből a népzsaroló dús
     S a nyomorú pórnép emberiségre javul;
Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról
     És áldozni tudó szív nemesíti az észt;

Bővebben: A GUTTENBERG-ALBUMBA

In Memoriam Aemilii LASK
professoris philosophiae Heydelbergiensis
Obiit Pro Patria Anno 1914.
In Galicia.

Ész! mikor esztelen csatákba teuton örvény elragadt,
vitted-é magaddal a drága heidelbergai dombokat?
és ha a régi szók gyűrűit szellemed megpörgeté,
készen a hívásra múltad óriásai jöttek-é
vállukon kivinni a zajból? Vagy, szegény, már rég előbb
a szavak varázs kövéről lesikároltad a bűverőt
és amely év ezreken által szítt magába annyi színt
surló szellemed a szent kristályt színtelenre surolta mind?

Bővebben: Egy filozófus halálára

Most, hogy szobámban ér az est setétje,
te jutsz eszembe, Szent Gellért cselédje,
s ajkad, melyről az esti fák alól
először szólt az ének magyarul.
Arcod tatár emléke már ködös,
de titkunk itt e földön még közös
s a te dalod zsong minden idegemben
itt, idegenben.

Képtalálat a következőre: „Faludy festmény”

Bővebben: Óda a magyar nyelvhez

Sötét és semmi voltak: én valék,
Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj,
És a világot szültem gyermekűl.
Mindenható sugárral a világ
Fölkelt ölemből; megrázkódtatá
A semmiségnek pusztaságait,
S ezer fejekkel a nagy szörnyeteg,
A Mind, előállt. Hold és csillagok,
A menny csodái lőnek bujdosók
Kimérhetetlen léghatárokon.

Bővebben: Az Éj monológja
Scroll to top