Mások versei

Álmatlanul forgolódtam az ágyon.
Éjfélig itt volt három-négy barátom,
tervek lobogtak, gúny, vád, vad beszédek,
szidtuk a pénzt és mentettük a népet
s elmentek és kihűlt a láng heve.

Bővebben: Barátaimhoz
 Tiszta, nemes lelkek, kik gyors munkára hevűlve
A jeles erkölcsnek, s tudománynak kezditek útját,
Innen, hol Kaposunk délről csavarodva nyugatnak
Jég, hóhalmok alatt lassan hömpölygeti habját,
Mit küldjek szaporán a csendes völgybe tinéktek?
Bővebben: VOLT TANÍTVÁNYAIMHOZ

A szerető s anyának ajkán
Remény, boldogság egy veled,
S a támadó naphoz hasonlitsz,
Mely fénybe vonja az eget!

Bővebben: MOSOLY.

megrendítően hétköznapi ez a hallgatás
nincs benne semmi különös
csak a szőnyeg rojtjai ahogy összevissza állnak
és bódultan figyelik a megsemmisülés pillanatait

Bővebben: hétköznapi

felejtsd el azt, hogy itt vagyok,
az egyik szemed ‘csukd be’ kérlek,
és én lábujjhegyen elosonok,
ha nem figyelsz, ha félrenézel,
én lenni többé nem fogok, és
ne keress ‘kérlek’ sehol engem,

Bővebben: Én istenem' altass el engem,
Scroll to top