Mások versei

   Mily rövid az élet!...
Mint hullócsillag futása,
Mely földünk körébe jutva,
Lángra gyúl, és tűz-barázdát
Írva elszalad, gyorsabban,
Mint egyet pillantanál.
Útja honnan jött? hová visz?...
Míg sötét volt, s újra az lesz,
A világ-űr végtelenjén
Hol bolyongott? és hová fog?...
Ki tudná megmondani!
   Míg tündöklött, addig élt.

Képtalálat a következőre: „Arany János”

Bővebben: HONNAN ÉS HOVÁ?

Ennyi bűn között itt lehetetlen élnem,
mindenütt csak szenny, amerre szem csak tekint,
az elénk vetett konc bűzös szagát érzem.
Ma kedves, de holnap gőgös lesz majd megint,

Bővebben: Ha szemed...

Negyedik szín - részlet

MERCUTIO
No nézd, a Mab királyné járt tenálad,
A tündérek bábája, oly parányi
Alakban jön, mint városi szenátor
Mutatóujján a gyűrűs agátkő.
Aprócska, kis könnyű fogatba hajt át
Az emberek orrán, mikor alusznak.
Képtalálat a következőre: „Mercutio kép”

Bővebben: Rómeo és Julia

Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek
     S a kitörő napfény nem terem áltudományt;
Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből
     S a szent béke korát nem cudarítja gyilok;
Majd ha baromból s ördögből a népzsaroló dús
     S a nyomorú pórnép emberiségre javul;
Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról
     És áldozni tudó szív nemesíti az észt;

Bővebben: A GUTTENBERG-ALBUMBA

In Memoriam Aemilii LASK
professoris philosophiae Heydelbergiensis
Obiit Pro Patria Anno 1914.
In Galicia.

Ész! mikor esztelen csatákba teuton örvény elragadt,
vitted-é magaddal a drága heidelbergai dombokat?
és ha a régi szók gyűrűit szellemed megpörgeté,
készen a hívásra múltad óriásai jöttek-é
vállukon kivinni a zajból? Vagy, szegény, már rég előbb
a szavak varázs kövéről lesikároltad a bűverőt
és amely év ezreken által szítt magába annyi színt
surló szellemed a szent kristályt színtelenre surolta mind?

Bővebben: Egy filozófus halálára
Scroll to top