Mások versei

Mi kell még…?
Nem volt elég a hétpecsétes Békeokmány,
az ingyen kapott ősi föld…?
Nem volt elég a sebtében meghúzott országhatár,
kertek végében a málnabokor mögött?
Kevés volt talán,
a lehullott utcatábla,
átköltött térkép,
eldőlt szobor…?

Bővebben: Nem volt még elég…?

Először a fehér bot a széken,
Az összetört poharak,
Majd a soha többé ki nem nyitott könyvek,
Az el nem húzható függönyök,
Nos azok voltak,
Melyek szembetűntek,
Először,

Szuhay-Havas Marianna portréja

Bővebben: Mit látsz bennem?

Szomjan halok a forrás vize mellett;
Tűzben égek és mégis vacogok;
Parazsas kályhánál vad láz diderget;
Hazám földjén is száműzött vagyok;
Csupasz féreg, díszes talárt kapok;
Hitetlen várok, sírva nevetek;
Az bíztat, ami tegnap tönkretett;
Víg dáridó bennem bosszúság;
Úr vagyok, s nem véd jog, se fegyverek;
Befogad és kitaszít a világ.

François Villont ábrázoló fametszet a François Villon mester Nagy Testamentuma 1489. évi kiadásában
François Villon-t ábrázoló fametszet a Nagy Testamentum 1489. évi kiadásában

Bővebben: Ellentétek balladája

Minthogyha lenne választásra mód,
minthogyha másutt s másképp
is élhetnék, kívánnom kellene
s akarnom csak, s lehetnék gazdagabb
és sikeresebb, jöhetnék és mehetnék
egy másik kertben, más égtáj alatt,

Képtalálat a következőre: „Sulyok Vince”

Bővebben: Minthogyha

Új neve mellé, elunva a kátyút,
ünneplés nélkül, hétköznapi módon,
új díszkövet kap a Téboly sugárút.

Egyezerhétszáznyolcvankilenc óta
koptatta csizma, koppanó cipellő,
vértócsában a rizsporos paróka.

Bővebben: TÉBOLY SUGÁRÚT
Scroll to top