Mások versei

Föl

Elég soká voltunk fajankók,
Legyünk végtére katonák!
Elég volt már a furulyából,
Riadjatok meg, harsonák!

Bővebben: Március 15.

Mért fekszel jászolban, ég királya?
Visszasírsz az éhes barikára.
Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt:
mégis itt rídogálsz, állatok közt.

Bővebben: Karácsonyi ének


Ó, asszonyom, nem önt szeretem én,
de még a bájos Júlia se bájol,
nem félek a fehér Opheliától
és nem gyúlok fel Laura szemén.

Bővebben: Kínai szerelem

"A szánandó alkotás, a siralmas emlékmű - melyet a Helyrehozhatatlan, az átkozott Jóvátehetetlen mar, rág, tép -, a modern irodalomban, a lelkünk."- írja Ottlik Géza. 158 évvel ezelőtt, nagyjában egy időben erről írt a két nagy, máig felülmulhatatlan modern költő, egy francia és egy magyar. (A mai, magukat  modernek hitt költők ezt a költői magasságot bizony meg sem tudják közeliteni.)

Regisztráljon a tovább olvasáshoz...

 

EVÉL A HITVESHEZ

A mélyben néma, hallgató világok,
üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,
de nem felelhet senki rá a távol,
a háborúba ájult Szerbiából
s te messze vagy. Hangod befonja álmom,
s szívemben nappal újra megtalálom,
hát hallgatok, míg zsong körém felállván
sok hűvös érintésű büszke páfrány.
Regisztráljon a tovább olvasáshoz...
Scroll to top