Versek

Elég volt
a szilaljló fenyegetésekből,
a szellőző résén át
beszökött pökhendiek hadából1.
Nem akarok többé menekülni,
duzzadt órákon át bukdácsolva,
a szárnyas szenny-hangok,
a gyűlölet-öklök elől.
Elég volt az iramtalan
birka-türelemből!

Bővebben: Elég volt!

Mi kell még…?
Nem volt elég a hétpecsétes Békeokmány,
az ingyen kapott ősi föld…?
Nem volt elég a sebtében meghúzott országhatár,
kertek végében a málnabokor mögött?
Kevés volt talán,
a lehullott utcatábla,
átköltött térkép,
eldőlt szobor…?

Bővebben: Nem volt még elég…?

Először a fehér bot a széken,
Az összetört poharak,
Majd a soha többé ki nem nyitott könyvek,
Az el nem húzható függönyök,
Nos azok voltak,
Melyek szembetűntek,
Először,

Szuhay-Havas Marianna portréja

Bővebben: Mit látsz bennem?

Ami belénk mar vagy becézget,
amit látni vélünk, töredéke
a mindent átfogónak.
Állandósága illúzió.

Bővebben: Hologram

Te vagy a teljes,
a határtalan sík
torkolatán az égi-fürt,
a fölgyűlt éjszaka,
a világító test az égbolton,
a hideg fölöslegesség,
az önmagába nyelt tömeg,
álmok vére, füst-köntös
a ruhátlan szövedék űr-dobbanásain,
a feszítő kezdet,
a nyitott szem mélye,

Bővebben: Méhkirálynő

Alkategóriák

Scroll to top