Versek

Szünet nélkül gyötörnek
a reklámok kígyósziszegései,
az alvilág dalát zengve űznek
a kéretlen levelek.
Talpig vértben támadnak rám.
Nyargalnak felém a szuronyos üzenetek.
Betemet az ismerős nevek
mögé bujtatott áruk ármádiája.

Bővebben: SPAM

Romlásnak indult hajdan erős magyar!
Nem látod, Árpád vére miként fajul?
Nem látod a bosszús egeknek
Ostorait nyomorult hazádon?

Nyolc századoknak vérzivatarja közt
Rongált Budának tornyai állanak,
Ámbár ezerszer vak tüzedben
Véreidet, magadat tiportad.

Bővebben: Magyarokhoz

A színészek most némák,
a direktor halk hangját lesik.
Még nem tudják
esténként más testbe nőve
mivé lesznek, s a siker
kire nyitja majd szirmait.
Kihull hamar,
a díszletek jelenéből,
ki jeltelen marad.
A plüss-színű homályban
a szereplők szemlyukas maszkjai
még keresik szerzőiket.


Képtalálat a következőre: „színházi maszkok álarcok”

Bővebben: Évadnyitás

Földszintes utcák, közkút, sétatér,
zálogházak, kórházak, árvaházak,
sikátorok, amint egy nyári dél
száz év előtti napfényében áznak,
hordókat szállító lovas szekér,
nyár végi földutak és gömbakácok
emlékei egy kilobbant tudatban,
amely így általuk viszonylag halhatatlan.
És mintha csak álombéli terek
lennének, több helyszín egymásba olvad.


A furcsa az, hogy mindent ismerek,
a gangot, ahol szőnyeget porolnak,
muskátli nő ládában, kisgyerek
guggol, rozzant bicikli dől a falnak,
a szennyvíz vájta árkot a hosszú udvaron,
a rozsdás pinceablakok virágszirom
alakú szellőzőnyílását. Őszi réten
a tábortűz lángját. Vonatfülkék kopott,
rossz szagú plüssét (a szemközti képen
a Vár vagy egy vitorlás), a Röltex boltokat,

Bővebben: Négy évtized

Fordultál-e imával,
– most, mikor újra
háborúra készülünk –,
ahhoz, kit ezen a napon
ünnepelünk?

Bővebben: Piros betűs ünnepen

Alkategóriák

Scroll to top