Versek

Végre magunk vagyunk Herceg beszélhetünk mint férfi a férfival
noha te a lépcsőt borítod s azt látod mit egy döglött hangya lát
zúzott sugarú fekete napot
Sose gondolhattam a két kezedre nevetés nélkül
s most hogy itt hevernek a kövön mint letört fészkek
épp oly fegyvertelenek mint annak előtte Ez a vég
Külön hever a kéz külön a kard külön a fő
és a lovagi láb puha topánban
Bővebben: Fortinbras gyászbeszéde

Tudd meg: szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója.

Bővebben: SZABADSÁG

 Gyűrűidet
növesztve századokon
át élsz igába vetetten. Sörényedre a
hajnal szitál tunya párát, délben nevetve
csurog le vállaid hajlatán a Nap, és magányos éjeiden
a csillagok dőlnek rád. Sorsod ez: nyár-tél egy helyben.
Zölden lobogó lombod közé szorult sötét őrzi egymásba
csendülő illataidat, szálló színeidet, a tavaszi hangokat.
Rendületlenül állsz akkor is, ha a gyűlölet karolja át tested dudorait,
tördeli karjaid, ha villámok kínja hasítja az eget, és elönt a zuhatag.
Ilyenkor talán úgy hiszed betelt az időd, és már egy napod sincs hátra,
de nincs így. Téged senki se győzhet le, míg fejsze ki nem dönt...Vaddisznó
családok nemzedékei makkodat ropogtatva gyarapodnak,
karéjos leveleid függönye mögött madarak bújnak meg, pajzánság ragyog
szemükben, dallal fizetnek a rejtekért, az utak összebújnak koronád alatt,
perzselő vad napokon árnyékodban megpihen kegyes fejdelem, és lenyúló ágaid alatt
fejet hajt henyélő alattvaló, pandúr hűsölve kulacsából húz,
pompás idomú törzsednek vetve hátát
szegénylegény
szalonnázik,
s mily nagy
bűnhődés,
hogy végül
erős ágadra
kötik fel,
és testére
tarkán
csavarodnak majd
ázott leveleid.

*Egy évszázados tölgyfa odvában
találtam ezeket a régi sorokat.

1

Hej, vannak ma számadások!
Háziasszony, házigazda,
Mit bevett és kiadott az
Év folytában, összeadja.

Vizsgálják a pénzes erszényt,
Mennyi volt benn s mennyi van még,
S törlik le a verítéket,
Mellyel azt a pénzt szerezték.

Bővebben: SZILVESZTER ÉJE 1847-BEN

 Utálom és arcába vágom:
– Száz év, de tán kétezer óta
őrült, mocskos, aljas világ ez,
ez a farizeus Európa!

Kenyér s jog helyett a szegényt
csitítja karddal, üres éggel
és cinkos lelkiismeretét
avatag és modern mesékkel;

Bővebben: Hazám, keresztény Európa

Alkategóriák

Scroll to top