Látod az autót?
most kanyarul, suhanva,
kéjesen1
Fút, fút előttem az út,
nekem súgnak,
kétfelől a vetések,
velem nevetnek a
napraforgók oroszlánfejei,
ködbe veszve
lomberdők, mint tétova
ének kísérnek,
hegyek százráncú szoknyái
lebbennek, fordulnak
felém hanyagul,
Élő kő,
hajlékony fém,
redők,
mozdulatok,
arcok,
éber évszázadok,
elpártolt szívek,
lágyuló,
szorgos kezek,
a vésett némaság
kemény vonásai,
Mondj igent!
Mondj igent, hogy ne kelljen szégyenkezned,
s ne lásd gyalázatod a tükrödben.
Jövőd amit elveszthetsz, ébredésed
késő lesz. Jer, ne lázadj magad ellen!
nem láthatok, így arcodat
közvetlenül nem kutathatom,
sem a támadó gőgöt,
sem a vigasztaló jót
rajtad fel nem fedezhetem.
I.
Lángvörös napsugarak fényvarázsa
tartja a hátad, izmaid megrebbenti
az alkony, így álmodlak vakító
férfitest modellnek a láthatatlan
festő műhelyébe.