Ezt a receptet azoknak ajánlom, akik nem fogyaszthatnak glutént tartalmazó ételeket, és tartózkodniuk kell a tojásfehérje tartalmú ételektől. Ez a palacsinta szerű lepény tölthető lekvárral, de sajttal vagy sonkával is kitűnő étel. Nem egyszerű elkészíteni, de megéri.
Mindenek előtt elfogadjuk a régi igazságot, mely szerint mindenki úgy álmodik, gondolkodik és cselekszik, ahogy eszik. Erről vallanak ízlelő szemölcseink, kiválasztó mirigyeink, kérdezzük csak meg ajkainkat, nyelvünket! Az íny gyönyöre az emberi test titkos mélyéből tör a magasba. Nem mindegy tehát, hogyan és miből készítjük az ételt. Azt mondják, ami egyszer sikerült, nem biztos, hogy sikerül máskor is. A receptek mégis erre tesznek gyenge kísérletet, leírják, mit tegyél, hogy azt az ízt varázsold elő, ami egyszer (vagy talán többször is) már összejött másnak. Remélem most is így lesz.
Lássuk hát a receptet!
Még egy hazánknyi kis területen sem beszélhetünk egységes konyhaművészetről - ki akarná egy kalap alá venni például a szegedi halászlét és a vasi pecsenyét?! -, hát még mit mondjunk a világrésznyi területű Indiáról, ahol ezt nemcsak a hatalmas távolságok, hanem a nyelvi és vallási különbözőségek is megnehezítik. Helyesebb is, ha külön kasmiri, bengáli, mogul, pandzsábi, mahárástrai, telugu stb. konyháról beszélünk, hiszen olyan, hogy "indiai konyha", tulajdonképpen nem is létezik.