Tartalomjegyzék

A barátság

A rokonszenv a barátság kialakulásának az alapja is. De kit választunk barátnak? Barátunk az, akit kölcsönös bizalom, ragaszkodás és szeretet köt hozzánk. A barátot az ember önként, maga választja. A barátságot mindig mély és meghitt kapcsolat jellemez, amelyben nyíltság, őszinteség és igaz szeretet nyilvánul meg. Más szavakkal: a barátság lelki közelségen és közös értékeken nyugvó, szeretettel teli, személyes viszony. Óvodások és kisiskolások számára a barátok még a játszótársakkal azonosak. De már ekkor is megfigyelhető időnként valamilyen fokozott, nehezen magyarázható vonzódás egyes baráti párok között. A barát iránti igazi vágy a serdülőkorban jelenik meg. A serdülő már meg tudja keresni egy másik ember cselekedetének rugóit, képes egy másik emberért felelősséget, szolidaritást vállalni. A barátok ebben a korban mindenek előtt feltétlen bizalmat várnak el egymástól: megosztják egymással titkaikat, terveiket, vágyaikat. A barátok közti beszélgetések fejlesztik, segítik önismeretük fokozódását.

A barátság szinte mindig azok között szövődik, akiket valamilyen közös tevékenység - tanulás, sport, munka - köt össze, s egy azonos csoporthoz tartoznak. Hogy a csoporton belül ki kit választ, azt a csoporton belüli helyzetük határozza meg. Akik népszerűek gyakrabban választják egymást, s akik a csoport peremére szorultak, azok szintén inkább választják egymást. Az egymással rokonszenvező, egymást választó, a csoportban azonos helyzetet betöltő személyek egyre több időt töltenek egymással, egyre többször egymáshoz fordulnak, ha szükségük van valamire, s az őket másoktól ért sérelmeiket is először egymásnak mondják el, mígnem kimondva is barátoknak tekintik egymást. A felnőttkorban változik a barátság tartalma. A felnőtt ember élete ugyanis már minden tekintetben meghatározott. Meg vannak szabva a tennivalóik a családban, a munkahelyen. A régi barátok egyre ritkábban találkozhatnak, s akkor is általában csak a családdal együtt.

Scroll to top