Tartalomjegyzék

Személyiség-tulajdonságok

A sikerkeresőknek olyan személyiség-tulajdonságaik vannak, amelyek segítik őket a feladatok teljesítésében. A kudarckerülők épp ellenkezőleg: olyan sajátságokkal jellemezhetők, amelyek nehezítik őket azok megoldásában. Az is előfordulhat, hogy a kudarckerülőnek jobbak a képességei, mint a sikerkeresőnek, mégis ő teljesít rosszabbul. A feladathelyzetet kísérő szorongásnak például egészen más a hatása a kudarckerülőre, mint a sikerkeresőre. A kudarckerülőt a szorongás mindig debilizálja, butítja, hatására nem tud a a feladatra koncentrálni, a lényegtelen mozzanatok ragadják meg, gondolatai elkalandoznak vagy arra figyel hogyan dobog a szíve, mennyire izzad a tenyere. Inkább figyel önmagára, mint a feladatra. Ezt szokták hétköznapi nyelven vizsgadrukknak nevezni. A kudarckerülő annál rosszabbul teljesít, minél fontosabb feladatot kell megoldania. Első hallásra nem érti meg a feladatot, újra és újra el kell olvasnia. Olyan kérdésekre sem tud válaszolni, amit korábban biztosan tudott. A sikerkeresőt ezzel szemben a feladathelyzetben fellépő szorongás facilitálja, jobb teljesítményhez juttatja, mert a feladatra tudja összpontosítani minden erejét. Sokszor éppen a vizsgán világosodik meg számára valami, amit pedig korábban nem értett. Moulton az igényszint meghatározására kísérletet végzett sikerkereső és kudarckerülő személyekkel, sikeres illetve sikertelen teljesítmény után. Típusos igényszint eltolódásnak tekintette az igényszint siker utáni emelkedését és kudarc utáni csökkenését, míg atípusosnak ítélte, ha siker után csökkent az igénynívó vagy ha kudarc után emelkedett. Sokkal több atípusos igényszint-eltolódást talált kudarckerülőknél, mint sikerkeresőknél. Feather kísérletében meg azt találta, hogy a nehéznek beállított feladathelyzetben a kudarckerülők, könnyűnek mondottban pedig a sikerkeresők voltak a kitartóbbak. Négy kísérleti csoportot hozott létre, kettőt sikerkeresőkből és kettőt kudarckerülőkből. A résztvevőknek úgy kellett a ceruzájukat egy ábrán végigvezetniük, hogy minden egyenest érintsenek, de egyiken se menjenek végig kétszer. A feladatot nem lehet megoldani, ezt azonban a kísérleti személyek nem tudták és nem is fedezték fel. Mindenki kapott egy köteg ábrával ellátott papírlapot, s minden sikertelen próba után egy új lapon kellett kísérletet tennie. A kitartást a próbálkozások számával mérték. Az egyik sikerkeresőkből és az egyik kudarckerülőkből álló kísérleti csoporttal azt közölték, hogy a feladat nehéz, s a résztvevők 95 %-a nem lesz képes azt megoldani. A másik sikerkeresőkből és a másik kudarckerülőkből álló csoportba tartozókkal meg azt közölték, hogy a feladat könnyű, s a résztvevők 70 %-a meg tudja majd oldani. A kísérlet eredménye igazolta, amit korábban már elmondtunk: a kudarckerülők a “nehéz”, a sikerkeresők pedig a “könnyű” feladathelyzetben próbálkoztak többet. A könnyűnek mondott feladatban elszenvedett kudarc a feladat megoldásának szubjektív valószínűség-értékét az 50 % felé közelíti, s fokozza a szorongást. Hamarabb kilép a helyzetből – abbahagyja a próbálkozásokat – mint a sikerkereső, aki éppen a közepes nehézségű feladatokat részesíti előnyben. A nehéznek mondott feladatokban elszenvedett kudarc ezzel szemben csökkenti a siker szubjektív valószínűség-értékét, ami meg csökkenti mind a kudarckerülő szorongását, mind a sikerkereső teljesítmény-késztetését. A kudarckerülő ezért próbálkozik az ilyen helyzetben tovább, szemben a sikerkeresővel, aki meg éppen ilyenkor hagyja abba hamarabb.