Tartalomjegyzék

A taglejtés

A kezünkkel kérni, hívni, elbocsájtani, fenyegetni, könyörögni tudunk, ki tudjuk fejezni a rémületet, a félelmet, a méltatlankodást, a megbánást...Nem képesek-e a kezek buzdítani, megállítani, helyeselni, csodálkozást, szemérmességet mutatni? A nyelvek sokféleségében a kezek szólak minden ember számára közös nyelven. Quintilianus írta ezeket a sorokat az i. e. I. században. Ha messziről nézünk két embert, meg tudjuk állapítani, milyen viszonyban vannak egymással: más-más mozdulatot tesznek, ha szeretik vagy gyűlölik egymást, ha élénk vita folyik köztük, ha az egyik fél alá van rendelve a másiknak. A taglejtések közé a kezek, a karok, és a fej mozdulatait soroljuk. Különbséget kell tenni a jelentéssel bíró, jelképes, bemutató vagy figuratív gesztusok és a beszéd ritmusát, hanglejtését vagy erejét követő mozdulatok között. Valamennyi nem szóbeli kommunikációs eszköz közül a gesztusokban van a legtöbb egyezményes jel. A fej mozgásai igenlést, elutasítást, tiltakozást, helytelenítést, elszomorodást, elkeseredést képesek kifejezni. A kezek köszönésre lendülnek, tisztelegnek, fenyegetően ökölbe szorulnak. A gúnyolódó, szamárfület mutató kezek, a felszarvazást jelentő ujjak, a szolidaritást kifejező ökölbe szorított jobb kéz mindenki számára érthető üzenet. Az egyezményes jelek egy részét társadalmi normák szabályozzák: megszabják, milyen helyzetben és hogyan lehet használni őket. Bíróságon nem szabad fenyegető gesztusokat tenni, a katonai felettesnek nem lehet egy fejbólintással kifejezni az egyetértést stb. A taglejtések nagyobbik része a beszédet kíséri. S a különböző nyelvekben a gesztikuláció eltérő, van olyan, amelyiket alig kísér taglejtés, más nyelv viszont elképzelhetetlen széles gesztikulációk nélkül. A kézmozdulatok gyakrabban jelennek meg a beszéd rövid szüneteiben, ilyenkor a beszélő szóbeli kifejezésének a nehézségeit próbálják áthidalni. Nagyon érzékenyen mutatják a kezek az ember belső feszültségeit.

 Taglejtések

 Kezünk száz virágával
kérni, könyörögni
is tudunk,
s fogadjuk,
még ha ablak mögül jön is,
a csábító mozdulat szálló illatát,
felismerjük a mosolygós,
bókoló ujjak hatalmát,
halljuk a karok ölelő dallamát.
Édes kincset nyújt
egy titkos jel,
de szívünkbe szúr
egy karcsú kesztyű villanása,
mikor a szerelem gyilkosaként
elbocsájt.

 Egy fenyegető mozdulat
mély sebet ejt rajtunk,
jobban bánt
minden gúnyos kacajnál,
kimondott szónál
egy levegőt markoló ököl.
Ki tudjuk fejezni fejtartásunkkal
rém-teli félelmünket éppen úgy,
mint a kétségbeesésünket,

a perc dühére hajolva remegve
adhatunk méltatlankodásunknak
nyomatékot,
s kezünk mutatja, ha kell
elégedetlenségünk szolga-dühét.

Ó ti kezek, az érintés gyönyörét
hozó lágy felhők,
szemérmességet mutató,
a hűség üzenetét küldő, a megbánás
mozdulatát kifejező lejtések,
ti tudtok
a hangosan kimondottakkal szemben,
helyeselni, buzdítani, megállítani,
csodálkozást adni.
Felismerjük a győztes vulkán-gesztusát

éppen úgy, mint a vesztes
langy legyintését.
Mert a taglejtés
a népek sokféleségében
a világ-kapocs,
minden égtáj közös nyelve.

Scroll to top