Tartalomjegyzék


A mimika


Az arc az érzelmek megmutatásának és változásának a legfontosabb eszköze. A mimikai izmok gazdag hálózata teszi lehetővé a különböző érzelmeknek megfelelő arckifejezést. P. Ekman, e kérdéskör egyik legismertebb kutatója szerint hét érzelem ismerhető fel egyértelműen az arcon: szomorúság, félelem, undor, harag, érdeklődés, meglepetés, öröm. A vizsgálatok szerint a filmen bemutatott emberek érzelmi állapotát a nézők túlnyomó többsége meg tudta állapítani, ha nemcsak az ember arcát hanem az egész kapcsolati helyzetet is bemutatták neki. A mimika az emberi közlésrendszer (kommunikáció) egyik legfontosabb csatornája, feltehetően azért, mert a rajta keresztül futó jelzések biológiai eredetűek: az alapvető érzelmeket kifejező mimika, a Föld összes népéhez, kultúrájához tartozó embereken azonos, és mindenki képes felismerni azokat. A mimikai csatornán futó jelzések kódját az úgynevezett piktografikus eljárással is igyekeztek tisztázni. Az arcnak csak a mimika szempontjából legfontosabb vonalait és pontjait ábrázolták. A rajzok a szemek pontjaiból, a szemöldök és a száj vonalaiból álltak. (Kiderült, hogy az orr vonalának az érzelmek kifejezése szempontjából nincs jelentősége.) A biológiailag meghatározott mimika a kulturális hatások nyomán eltérő vonásokat mutathat. Különböző lehet az érzelmek kiváltódásának és az arcon való megjelenésének az ingerküszöbe és mértéke. Hogy milyen helyzetben és mennyire szabad, lehet vagy kell kimutatni az érzelmeket, ez is változik a különböző kultúrkörökben. Más és más az érzelmek mimikai kifejezésének az érintkezésekben betöltött szerepe is: eltérő módon befolyásolhatja a másik ember viselkedését. A mimikának szerepe van a szóbeli közlések nyomatékosításában is: az elmondottak hatását az arckifejezések fokozzák. A mimikai megnyilvánulások egy része tudatosan használt kommunikatív jel. Az összevont szemöldök és a szigorú tekintet nem tetszést fejez ki, a száj elhúzása elégedetlenséget mutat, a mosoly a rokonszenv és a barátság jele.

Mimika

A mesebeli hétféle vonás,
fénypor változás az arcon,
minden ember-alakú lényen,
felismerhető.
A mi
mika teszi fel,
s rögzíti
jajszóra, vagy
ittas ál
omra
a kifejező gipsz-álarcot.

Szomorúság:
mérgezett
könnycseppek a
szemgödör
héjperemén
,
gyászt ütemező vibrálás az arcon.

Félelem:
sós cseppek
a homlokon, hópapírra festődő
fekete benti-világ.

Undor:
falánkság vissz-képe a rezegő pillákban,
penge szájban keserű-töltet,
vágtatás messze el,
kantár és zabla nélküli lovon.

Harag:
retina-pokolba hullt
lángszárnyú mad
ár,
rózsa-pírral lefújt arcbőr,
gyúlt iker-bolygók.

Kíváncsiság:
csomópont a neuron-szövevényben,
fekete lukká tágult ablak,
fürdés a látvány szűz-völgyében.

Meglepetés:
a páros reflektor
megismételhetetlen villanása,
a radar-szem piros jelzése.

Öröm:
tébolycsönd után
boldog sikoly, minden portré éke.

Ne feledd! Arckifejezésed
másoknak küldött jelzés, rólad.

Összevont szemöldök:
gyémánt-dac, fegyverdördülés,
rád vetült láva-tekintet, futás az életért.

Félrehúzott száj:
akár egy agyő, int búcsút,
gyufaláng, mely gyorsan elenyész.

Mosoly:
tárt karokra vár,
vagy cselt sző,
telhetetlen lakoma,
rokonszenv
kelő Napja,
barátság
eleven zsinege,
gondokat
elűző varázsnyíl.

 

Scroll to top