Nagyra értékelem az elemző kritikusokat,  (kiket - valljuk be - gyakran csak a szigorú bírálat éltet, s könnyen válnak  fölényessé, az adatok és okfejtések megszálltjává), teljes mértékben elfogadom a költőtársak véleményét, a verseket értékelő irodalomtörténészek munkáit. Nekem mégis a legfontosabbak az olvasók, talán pszichológusi múltam miatt, elsősorban az érdekel mit váltott bennük ki a versem, ezért örülök minden levélnek, reflexiónak, amit tőlük kapok, hiszen nekik írom verseimet. Persze tudom, aki már tollat ragad és ír a szerzőnek inkább dicsérni szokott. Az értő olvasókat várom mindig, akiket nem rontott el az irodalomoktatás, nem nyomott agyon a divatok gyötrő súlya, és nem kényelmesedtek el az előre megvetett ítéletek puha ágyában fekve, akik hagyják, hogy érzékeikre, fülükre hassanak a szavak, a verssorok, akik nem azt nézik, aki írta, annak van-e már ismertsége. Nem akarják a megértés, az értelmezés, a rendszerezés ürügyén azonnal valami kívülálló dologhoz kapcsolni a kötőt, más alkotókhoz, irányzatokhoz, a korhoz, és a környezethez, a költeményt önmagában szemlélik, és nem akarják a titokzatost és kimondhatatlant  régi vagy új közhelyekkel magyarázni. Azokat az olvasóimat csodálom, akik a maguk örömére olvasnak, és mindenkor engedékenyen, várakozóan tekintenek verseimre.

„Verseid nemcsak tetszenek, de mélyen egyetértek mondanivalóival is. Több kell a szóból, a tettből, a gondolatból.”

„Nagyon sok szép, szívszorító verset írtál a magányos öregségről. Képeid kifejezően mutatják meg az idős, magára hagyott ember elesettségét.”

„Istenem, gyönyörűek a verseid. Ritkán mondok ilyet. Olyan finomak, mint a fém-vésetek, ragyognak és izzanak a belső vibrálástól. A szavak, kifejezések, rímek, mondatok, alliterációk és metaforák olyan édes keveredései, hogy mindenkinek kötelezővé tenném az olvasásukat!”

”...szerelmes verseid egyszerűen gyönyörűek, egészen lenyűgöztél. Remélem ez az érzés sohasem múlik el…”

„Micsoda erő, türelem, feszülő vágy és akarat… Remek versek.”

„Vigyázz magadra, hisz, oly értékesek a gondolataid, tudod, azok szervesen hozzád tartoznak… belőled lélegeznek, hagyd, hogy szabadon vehessék a levegőt.”
„Egy élet története van benne, vágyakkal, álmokkal fűszerezve…”

„Hihetetlen jó versek!! Írj minél többet! Mindegy miről!! A paplanról, a gézről, az almáról, a lányról, a szépségről, a jóról, a legnagyobb fájdalomról, a csodákról, melyeket megéltél, mindegy, csak írj!!”

„Mennyi minden van ezekben a versekben! Az egybeforrt öröm, ahogy eggyé válik két ember, a lélek bizonytalansága, a színes álmok, a szürke hétköznapok, remény, bánat, félelem, és sok szenvedély!”

"Verses könyvet nem lehet úgy olvasni, mint egy regényt, és nem is feltétlenül sorrendben, hol itt hol ott ütöm fel és este vagy  amikor van zavar mentes,  nyugodt időm egyet-egyet elolvasok. Örülök, hogy az üzleti világból visszaléptél a kultúra világába. Ismerem az érzést, az első könyv izgalmát, amikor az ember a kezébe veheti végre. Bár én minden egyes  alkalommal ugyan ezt érzem. Gondolom már ismered ennek örömét és fájdalmát is. Nem olvastam még el mindet, sokat már korábban ismertem, mert  felolvastad vagy elküldted. Meglepett, hogy ilyen sokat válogattál a kötetbe. Azt gondoltam, szigorúbban fogsz válogatni. Sötét világot ábrázolsz. (ami tiszta és szép volt, mind múltamba fulladt, tiszta víz helyett már csak a jaj fakad/ már nem tudom élő vagyok-e még...), ami nem csoda, csak azt sajnálom, hogy a humorod, a gyerekeiddel, unokáiddal kapcsolatos örömök, a feketét  kifakító és beszínező  élmények  ritkán mutatkoznak. (egy verssor,/ egy könyv címe,/ egy íz emléke, /egy régi-régi, szabad mosoly,/ ez maradt csak). Nekem legjobban az apró, mikroszkopikus leírások tetszenek (Vízcsepp) ezek  hozzám közelebb álló hangon szólalnak meg. Az egymásra torlódó,  költőségre törekedő szavak olykor elvesztik  erejüket. Ott, ahol lassúbb, szinte hétköznapi nyelv szólal meg, engedi működni a befogadó  fantáziáját. (huszadikán már nem volt egy fillérünk se). és kevésbé szeretem az emlékezés érckalapácsát,  hulladékon bukfencezve a véreres hajnali fény, nekem sok és magamban  önkéntelen megritkítom, leveszem belőle az ércet meg a vérerest és már lebeg. Majd  lesz olyan kötet is, amiben a fiad mosolya, unokád lágy érintése, a meglévő ízek (neked van, nekem nincs)  nagyobb hangsúlyt kapnak. Mert a lelked nem csak ilyen keserű, tudom. Mert: én szeretem a szarkalábakat is., mondod, kedvesen, elfogadón. Útravalónak is jó: csupa gazdagító veszteség. Igen." (Egy prózaíró)

Költőbarátom telefonon hívott fel és mondott elismerő szavakat: dicsérte a versek nyelvi gazdagságát, a szabad versek lendületét, erejét. Igazi meglepetés volt a számára, különösen így, hogy előzmények nélkül találkozott a kötet érett verseivel, és ami különösen jól esett, azt mondta, hogy hosszú évek óta nem olvasott ilyen szép szerelmes verseket.

Egy József Attila díjas írónőtől, akinek elküldtem a kötetemet, is öröm volt olvasni a következő sorokat: „Köszönöm a szépséges verseskötetet, szívből gratulálok. Olvasom és igazán gyönyörködöm. Több a szomorúság, mint gondoltam volna, a szép gondolatok seregében.”

De kaptam dicséretet egyetemi tanártól is: ”Gratulálok a verses kötetedhez, mely kitűnő, nagyon mély és meglepő...”

„Nagyon mély, és nagyon komoly gondolatokat közölsz, még ha hétköznapi témához nyúlsz is. Tisztaság tükre minden versed. A lelked tisztaságáé. Nem szeretek hízelegni, nincs is szándékomban, de tetszik mindaz, amit írsz. A lírai verseknél kissé elmosolyodtam. Hát ilyen is vagy. Nem akarsz sokat adni ebből a magadból, de ez nagyon meleg, emberi és érzéki. A fejezetek utáni lezáró szakaszok (a számozott művekre gondolok) mintegy összefoglalók, leszűrt tapasztalatok, olyan kristálytiszta kicsapódások. A szerelmes versek kimondottan tetszettek, de a többi is kifogástalan. Hát, az inkontinenciáról még nem olvastam ilyen valós verset, de a fekete (kávé)szemekről sem:) Látom sokat őrlődsz, és sokat gondolkodol, a miérteken, a talányokon, azon milyennek kellene lenni a dolgoknak...” (Egy költőnő véleménye.)

"Köszönöm, hogy rám is gondoltál az új versesköteteddel. Mond miért ilyen depresszív a címe? nagyon jók a verseid, Isten őrizzen, hogy abbahagyd a versírást. Remélem rövidesen személyesen is gratulálhatok..." (Egy pszichológus egyetemi tanár.)

"Nagyon, nagyon köszönöm a szépséges verseidet. Még nem olvastam el mindet, de amit eddig olvastam az mind tetszett." (Egy fotóművész véleménye.)

„Elolvastam könyvedet. Legelőször engedd meg, hogy szívből gratuláljak! Remek verseket találtam, olyan hangot, ami hiányzik a mai magyar költészetből, az irodalomból. Nagyon élveztem minden versedet, de néhányat külön is kiemelek:Másként legyen Azonnal a kedvencemmé lépett elő! :) Szuper jó vers. Nem tudom Nagyon jó vers! Minden szempontból összeszedett, remek! Ünnep után Remek vers!!! Jöjj el tavasz! Szép agyon!!! Fekete szemek Remek kis kávé-kedvcsináló! Mint elhagyott A következő kedvencem lett!! Igazán szuper!!Nagyvárosi szimfónia Ez az a vers, amiben a képvers és a szöveg összetétele nagyon szinkronizált, jól simuló. Tökéletesen visszaadja a vers hangulatát! Észre sem veszik Ez is egy remekműved!! Elválás Szép. Rabszódia Remek, csoda jó vers! ...és menj! Fantasztikus! Remek vers!! Levél Jó nagyon! Téged nézlek Ez a harmadik kedvencem!! Míg napod fut Igazán remekmű ez is! Tarka semmi Jó vers!!Európa Na, ez is egy remekműved, Tamás! Többször is elolvastam, nagyon tetszik! Nagyon örültem, kellemes vasárnap délutánom volt... Veled! Sok sikert kívánok neked!” (Egy írónő véleménye.)

"Szomorú idő volt, amikor hazaérkeztem és a levélszekrényben megtaláltam a kötetedet. Ahogy olvastam egy világ tárult ki előttem, s Te voltál a főszereplője. Sorolhatnám a verseid címét sorban, mind mind nagyon megfogott. Én - már csak apám költészete miatt is - a szabad verseket eddig nem nagyon szerettem, Te kedveltetted meg velem, ezeknek ez a forma felelt meg a legjobban. Sodrásuk magával ragadt. Gratulálok." (Egy neves költő lánya)

"Beleolvastam, és tényleg lenyűgözőek a soraid, amelyekből a rezignált bölcsesség sugárzik. Egy élet esszenciája sűrűsödik benne a örökifjú lényedre mindig jellemző intenzitással, lelked mélyéről törnek elő gyönyörű magyar szavak szíved, szívünk hangszerén zengve. Nem mindennapi élményben lehetett része annak aki ott lehetett! Gratulálok még egyszer ehhez a verseskötethez, és bizonyos vagyok benne, hogy már íródik a következő!”

"Köszönöm a dedikált könyvet amit kaphattam. Ennél szebb, értékesebb ajándékot nem is kaphattam volna. Nagyon szép versekkel van tele. Mind megérintette a lelkemet, nagyon örülök, hogy gondoltál rám ezzel a szép, értékes ajándékkal. Remélem, nem ez volt az utolsó találkozásunk. Nagyon örültem volna, ha Te is részese lehetsz a vendég látásunknak. Ebből még újabb érzelemmel teli ötleteket is kaphattál volna az újabb versek megírásához." A. L. M-né

„ A képeket szinte láttam magam előtt, hasonlataid kifejezőek. Rím, ritmus szépen illeszkedik, és a tartalom, a nehéz és fájdalmas tartalom tele van gyötrelemmel.„
„Igen! Sokszorosan is igen. Ezek a kifejezések és képek. A fel-és megépített szerkezet. A költői kérdések. Egyszóval remek mind.”

„Hihetetlen sokat üzennek verseid. A letisztult teljes leltár készen bennük az életről okosan és szépen, fájón. Kívánom, hogy sokan tanuljanak verseidből!”

"Már át is olvastam a kötetet. Úgy gondolom, hogy verseid gondolatiságával, finom érzésvilágával azonosulni lehet. Különösen a "Rólad szólt minden" képei tetszenek. Egyszóval költő vagy és nem is akármilyen! További sikert kívánok! Köszönöm, hogy gondoltál rám. Szeretettel üdvözöllek"

"Szia drága Tamás, nagy-nagy privilégium verseidet olvasni! Fantasztikus erejű szavaid megrendítő mélységüek. valahány versedet olvasom! Cikos Ibolya fordítása remek, itt-ott én egy picit máskép fordítottam volna, de ez szubjektív: a magyar és  olasz szavak rezgése mindenki tudatában más húrokat pendít. De ettől eltekintve a fordítás pontosan visszaadja az általad keltett hangulatot. A tökélyt -persze - maguk az általad kiválasztott, és aranyműves módján kicsiszolt és megfelelően egymás mellé állított magyar szavak hordozzák, (hát ez a költészet, ez is...) és a mi csodálatos magyar anyanyelvünk gazdagsága felülszárnyalhatatlan! Egyes magyar szó zengése, tartalma, képi világa hűen sohasem fordítható... A versfordítás mindenkor igazi kihívás bárkinek, így nekem is. Egy biztos: aki rászánja magát eme versek fordítására, nagyon kell hogy ismerje a két nyelvet, a két nyelv irodalmát, világát, hangulatát, s ugyanakkor annak a lelkületét is aki ezeket a Szavakat megfoganta:  a Zenészét aki versében megzenélte, a Festőt aki képeiben lefestette a Szobrászét aki megmintázta, s formát adott neki, a Művészét aki a Matériát Szellemmé varázsolta, szívéből materializálta, azért hogy a Mű megszülessen! Köszönet érte, Tamás!!!"

"Úgy fonódnak össze a  játékos képek  a valósággal, a komoly gondolatok az iróniával, a groteszkkel, az álom révetegsége az emlékezéssel, mint a fű, a virágok a szépen művelt kert dús növényzetében. Mi a titka verseinek? Nem tudjuk. Úgy vagyunk velük, mint a régen várt szeretett vendéggel, ha megérkezik és becsönget, és az ajtót kinyitva meglátjuk, az öröm szétárad bennünk. A verssorok hol lassú, hol aprózott, hol lihegő ritmusukkal a legizgalmasabb muzsikára emlékeztetnek, az emberi beszéd természetes lejtését követik, a csendet, a változó képeket, az idő múlását mutatják, a gazdag képzettársítások éltetik, a mélybe merülő lélek váratlan felszínre jutása és széttárulása. A költő képeit, mikor széthullani látszanak, mégis érteni kezdjük, mert életre kelnek, zengenek a sorokban a zenei ütemek, és összhangba kerül bennünk hirtelen a gondolati üzenet.az eredendő széppel."

"A Tekintetek kötetet jellemző, a mai kortárs költészetből sajnos hiányzó, semmi homályt nem tűrő fogalmazás, az eredeti és kifejező képek áradata a költő legnagyobb erőssége. Önmagát és a jelent mindig élés fényben rajzolja meg. Verseiben a fájdalom, a nyelvi emelkedettség őszintévé teszi az élményszerű leírásokat, az időnként megjelenő romantikus hevületet meg a nyers, a groteszk, vagy humoros fordulatok ellensúlyozzák. A tisztán megfogalmazott gondolatok mögött a kor alaktalan szörnyei, a fenyegetettség érzésének a kifejezése is ott gomolyog. A fájdalom, a szorongás tárgyiasult leírását kiegészíti a gyöngédségre való vágyakozás igényének a kifejezése, az emlékezetben őrzött apróságok keltette örömteli érzések felidézése, a múltból feltörő elragadtatás, a szerelem rapszodikus leírása  megőrzi az eredeti élmény varázsát, így találva utat az olvasó saját, hasonló érzéseihez."

"Oláh Tamás érzékeny mindenre, amit lát, hall, olvas. A külső világ hatásait megérzi, hangulataiban fölolvasztja. Egy szó vagy egy akkord agyában verssé lényegül. Egy kép, egy dallam, egy sor, mint tóba dobott kavics néma körei tágulnak benne a vers-mindenség felé. A hangulat elénk omlik, mint könnyű tüll, az érzés megmarad, mégsem meztelen. A bágyadt gyermekkori emlékek, a hallgatag otthon, a házak magánya, életének terei lesznek verseinek elindítói. Égő szemeinek lángja tarka képeket teremtenek. A költők verseikben kényszerűen fordulnak táplálékért álmaihoz, de Oláh Tamás szorosra fogja az álom gyeplőjét. Eggyé olvad benne minden: múlt és jövő, szűk és tág környezet, s nyer költeményeiben nemes irodalmi tartalmat." (Egy magyar irodalom tanár)

Egy hűséges olvasóm rezdülései válogatott verseimre

Hosszú álom

Nehezen írok róla, mert látom, hogy kiemelt fontosságú Neked. Első versszak túl bonyolult, szinte felfoghatatlan. Másodikban szép kérdések jönnek, jó az egymásutánisága a számítógép és szabadság képeinek. Szép hasonlat a végén. Harmadik a végtelen tűz mását miért a tó tükrére akarod írni? A többi része a harmadiknak szép. Negyedik jó a megváltoztatott betűtípus az előzőkben megjelenthez képest. "ahol nem csak ma élni érdemes" ez így darabos, amúgy szerettemtől nagyon szép. A címet nem indokolja semmi. A kötet nagyon is jól indul, mert az első 47 oldalon nagyon komoly felütéssel kezdődik. Sok szép gondolat, érzés, filozófia, világlátás jelenik meg rögtön a kötet elején. A Reinkarnáció és a Születésem összetartozó versek. A Reinkarnáció olyan módon fogalmazza meg, írja le, jeleníti meg a témát, amire kevesen képesek, megmozgat az emberben sok nagyon szép érzést a "lét elviselhetetlen könnyűségé"-ről. A szép a folyamat ábrázolása: valahonnan jönni, ebbe az ellentmondásos világba, és eltűnve továbblendülni, tovább élni valami másban. Szívdobogtató rész: csupán egy furcsa kivonattól, a kölcsönbe kapott szürke anyagtól kapjuk a gondolkodási képességünket, „nyafogó agy”, „a buta öntudat” tesz minket emberré, a sok hiába szóval kezdődő sor is JÓ !!!, „bennem saját törvényei szerint egy egész világ éli életét” - innen nagyon nagy a lendület és szépen lehetne szavalni a vers végéig. Ez arról szól nekem: egy vagyok a sorból, nem is akárki, de szenvedő is azért, ha eltűnök, igaz újra megjelenik valaki belőlem, de az "valaki más" lesz helyettem.

Születésem: egészen különleges a nézőpont, hihetetlen. Majd: A világ, ahova kijut milyen is lesz --nagyon jó, jó a szedése is. Ez a kis megszületendő ember milyen okos, milyen jó gondolatai vannak, izgalmas olvasni, végül csak megszületik./ az ózonpajzs lyukas--ugye nem gondolod komolyan hogy 1944-ben már lehettek ilyen gondolatok. De jó ez így nagyon is, mába hozza a költeményt/ Jó a Kosztolányi -idézet, majd ...bár a mai földi világban....ez bizony jó kis megjegyzés. Az egész versben a filmes éned dominál, mintha a kicsi gyerek fogná a kamerát és közben töprengene............

A Most című vers egyre jobban tetszik. Filozófiailag bontja ki a témát. Nem kezdi a konkrét bajokkal örömökkel., hanem egy szép megszemélyesítéssel lendületet ad a versnek. Kérdések jönnek. Fény-derengés játéka, majd hanghatások, végül összefoglalás. Muzsikál a következő sor :" A távoli tenger hiába énekel ."Egy hosszú rész, amelyben a most fogalmazódik meg. A távlat.-tól a Sok a megszemélyesítés és a jelző.........ránc lesz-ig tart. Szép :A most marad kapu / ég és föld között.. Majd lendületes a sok ige. Még filozofikus megállapítás. Humoros : Fehér haj, a pupilla tág / holnapom hó fútta táj...zenél..Összefoglaló rész: Ami következik.........majd a jelen: Jelenem...Az utolsó négy sor az egész kötet legszebb sorai közé tartozik : A holnaphoz az ölelő égből / merítek erőt ...Régóta dédelgetem ezeket a sorokat......

Olvasóként az a hatása rám, hogy jó -jó nagy divat most " beleállni a jelenbe ", meg carpe diem , de úgy, hogy fogalmuk nincs Horatiusról. Ez a vers a most jelentését csöndesebben, de mélyebben ragadja meg. Kiemel a mindennapi gondok közül, vigasztalást ad, hogy nem hiába......meg hát az ég is ölel minket....Köszönet és földi ölelés érte.

Archaizáló cím. Első két versszak : gyönyörű kezdés, nagy fantáziával megjelenítve. Harmadik vsz szép ellentétek. Negyedikben és ötödikben jó kérdések. Majd itt kezdődik el a címben jelzett visszaszámlálás. Ahogy az egész versszak nagyon szép apró képeivel. Kérdések , emlékek a múltból : miért pont ezek ? Ezek a mozzanatok fontosak Neked...Első hónapok, nagyapás kép, operáció, szerelmek / két sor különösen nagyon szép és találó/ A programhibás jelen megjelenítése két versszakban, a tudás és az akarat szempontjából..

Befejezés : nem tetszik. Leütött, földre csapott pingpong labda :..Hova lett az elegáns úr, azt ígérted " ő fog majd intézkedni "...Hogyan intézkedett? Mintha teljesen elringatta volna a logikádat, a költőiségedet az önsajnálat jajjjjjjjaj meg kell halnom, de kár!

Hatása: úgyis sokat töprengünk a múlton is, a jövőkön is, a meddig igen is...Ez egyfajta költőtől jövő megoldás...Tetszik.

Animus

Hatalmas erőről szól, amely nem rosszindulatú, " benned sajdul a tiszta törvény ", onnan hogy : " A fák.... Te élsz ". nagyon szép. A másik oldalon, ahogy lapozunk már feltűnik a

" rontás és teremtés",,, érdekes az idő megjelenés, tágítja a fogalmat jelentősen : múlt, jövő, jelen. Ott lapulsz-tol a vers végéig nagyon szép. Mert a világban / szellemek suhannak mindenütt .....emelkedett befejezés, többértelműsége és sejtetése miatt szinte " zseniális " ( még soha nem írtam le ezt a szót, főleg versre nem, de ez az !)

Koppanás

Egyfajta megközelítése a világűr meghódítása kísérletének. A légy -szemünk és az üvegfal megejtő egyszerűsítés. mindent behálózó szürke érdekes befejezés. Modern és egyszerű vers.

Hol van?

A vers berántott engem magához. Először azt hittem nem szeretem az ilyen témájú műveket. A többes szám első személyű igék a nem tagadószóval a vers alkotó részévé tesznek, tényleg nem tudom azt se, azt se----gondolom. Nagyon szép a világ keletkezésének és a fejlődés folyamatának egyszerű, de költői ábrázolása. Váratlanul feltűnnek: Isten, István, a Zrínyik, már a válogatás is érdekes, miért pont ők? Mivel marad a többes szám, és nagyon jók a főnévi igenevek: találkozni, megszorítani.... és a többi...továbbra is alkotó részese vagyok a közös gondolkodásnak...Játékos, váratlan, szép befejezés....Így a vers címe vonatkozhat az én olvasatomban a világmindenségre is (hol van ez a folyamat? hol jár most a folyamat?) és a személyekre is: hol vannak? (mert nagyon hiányoznak -teszem hozzá magamban.) A költő Zrínyi meg különösen-- a vers szerint is...Nagyon szép, hatásos, az ereje az egyszerűségében van.

Napfogyatkozás

A ciklus méltó lezárása. Egy látomás, formáját tekintve szép képvers. A sok megszemélyesítés miatt közel érezzük magunkat az eseményhez, fáj, hogy bekövetkezik. Szépek a jelzők, különösek a sötét színek. Az idő: mindez rövid idő alatt megy végbe. Nem megy ki a fejemből a Nap és a Föld szavak elhelyezése: a vers elején és végén, ez nagyon ügyes, hatásos. A vers alakja is a témához illő. Hozzám közel áll a költemény.....

Rólad szólt minden

Hat nagyon szép szerelmes vers. Átöleli a múlt, a jelen emlékeit és a jövőben bekövetkező " eseményeket " A Ne felejts el szól az utóbbiról, ez a vers nagy kedvencem a kevert hangulatok miatt :gyengéd, szomorú (önkínzó az elképzelés maga), kedves, szenvedélyes, "ne forogjon tovább/ nélkülünk a Föld !", patetikus. Ami a többi verset illeti: A meglepetést az okozza, hogy a versekben nincs semmi a Csinszkához szóló adyshoz " nézd drágám, kincseimre" kissé öreges, megbékélő hangneméből, hanem friss, szinte kamaszos (!!), szenvedélyes, lendületes hangulatokat, mély intenzitású érzéseket szólaltat meg, minidig felemel, közelít "az egek kapuja ", a "koronás ég", a " végtelen felé.

Egymást ringatva ( Az orr hatalma )

Izgalmas, sejtelmes a cím. Az első 16 sor szép Újabb 16 sor egyéni képekkel ( de: nem tetszik a szagütemei kifejezés), a kutyaszél és a lombtalan fák meggörbült ujjai és a versszak megszemélyesítései közel állnak hozzám. A következő négy sor jó, végére írásjelet tennék! vagy ... ......8 sor jön. Az a bajom vele, hogy a keserű szónak nem ellentéte a hulladék. Jó ötlet felemelni az egészet, végül is fent hordjuk az orrunkat. Az ember rommá lett dicsősége keserű megállapítás ( egyáltalán miért is? ) Dicsőség és bűz nem igazi ellentétek szerintem. Utolsó 7 sor: hamvadó évek szép, de egyáltalán nem tetszik a 3 ige: lázad, örül, tanít. Az utolsó 3 sor a sejtetés miatt nagyon szép....

Millió hangtest

Szép cím. Jó kezdés, finom, apró képek, ami jó, távlatot ad úgy az időben (az idő szerkezet), mint a térben: a világra vonatkozik (földköröket, messze földrészek, szerteszét... a világban) Jellegzetes hangok, amelyek az embert érintik élete során. A befejezés nagyon tetszik, különösen az utolsó négy sor. Szívmelengető a " türelmes végtelen" jelzős szerkezet. Köszönet érte.

Sovány hártya

Három elkülönített részből áll : először a vakok számára mit jelent a tapintás, majd mindenki más számára mit ad, végül a .szerelmespár kerül elő, ( " piciny kezed " , tegezés). A befejezés szép. az utolsó sorokban egy látomásban tűnik fel a szerelmes jelenet befejezése. Maga az ötlet is jó, az érzékszervek megzenésítése.. a versekben.…

Elég. elég

A címe, befejezése létélmény hazánkban. Első két versszak: kilátástalanság, ezt az "aszfalton"-nal kezdődő kép felerősíti. A jövő: otthon leszünk az otthontalanságban. Ezt a költő nem fogadja el.

Ó, Hazugság

Hazug világ, mi lesz így velünk?.Jó az ima átköltése, teszik. Látszólag könyörög a címben jelölthöz, valójában elítéli. A nép nevében beszél. Nyitva hagyott kérdés kijelentésnek álcázva, ez a befejezés.

Korszakokon át

A " történelem alulnézetből " újabb megfogalmazása. Jelen-múlt-jelen idő.. A rossz érzés, amely elmúlt, jött a reményteljes korszak,, ahova megérkeztünk. Abban is csalódtunk, , mindennapi rossz érzéseinkről--jelen időben. Tetszenek a frappáns utolsó sorok.

Valami megmarad

A múlt előkerül tárgyak, eszmék, emlékek,feliratok, hangok formájában. Talán (" kinyithatja valaki " ) az elfelejtett költő (Te vagy!) kötetét és " talán "elámul, azaz értékeli a sorokat. Váratlan, de szép befejezés…

Mesterlövész

Ez nagyon fiús dolog, ilyet elképzelni és ott lenni a közelében szinte egy kamerával és mindent fényképezni: lent.- fönt., " mellette "

Nekem felidézi Hemingway Akiért a harang szól című művét, amelyet két éve olvastam újra. Ugyanaz a világ...

A vége pedig Radnóti Második eklogáját juttatja eszembe (Írsz majd rólam ? Ha élek és lesz még majd kinek, most így fejből, .ilyesmi.. a befejezésnél.) meg az egész vers szituációja nagyon hasonlatos..

Féltem ettől a verstől, de már megértettem..Azt hiszem, minden fiúnak kell ilyet írnia, ez bátor, kemény igazi felnőttes dolog. Jó lett......

Kurucos szavaink

A Telefonfülke folytatása. Az idézett részek megértése a rutintól is függött. Az idézetekben  folyamatosság és fokozatosság van Sok szép jelző, sok az ige, mindez elvarázsolja az embert, és  erősen eszembe jut a fiatalságom. Lehallgattak, mégse féltünk. A többes szám első személy végigvonul a versen. Nemzedéki vers.

Anyám

Érdekességek: tegezés, az emlékek idézése, vallomások. A felszólításokra válasz nem jön, nem jöhet (már), ezért ezek költői jellegűek. Sajnos az utolsó óhaj, sem teljesíthető, ezért azzal a nyugtalan tudattal kell élned , hogy talán tudta Édesanyád, érezte is, hogy nem voltál " rossz " gyermeke......

Nagyon szép vers, mert őszinte, mert szomorú, mert egyszerű, visszafogott....Bennem felidézi az Édesanyámat, közös emlékeinket. Én is remélem: tudta, hogy nagyon szerettem....Most is szeretem, mindig tudom, hogy most mit mondana, hogy döntene. Próbálom követni a " javaslatait "....

Az én utcám

Az első az emlékezés, felejtés, képzelet lehetőséget taglalja. Szép az idő négyszöge és a 3. versszak. (Az exponálás ...) Utána egy jó ötlet nyomán felidézi a száz év előtti helyzetet: a látvány, a fények, a hangok, az ízek segítségével. Majd emberek jönnek: férfiak, nők ( akkor még nem volt átmeneti kategória ......), majd a lóvasúttal a lovak is megjelennek. Tűnődő befejezés: a költő megjelenik a tájban, egy férfit emel ki (jó a parancsoló árnyék kifejezés), " Talán egy távoli rokonom ", tehát régen élt rokon vagy a költőnek távoli rokona.

Jó ez így is, de a végén össze lehetne rakni az emlék legót és egy másfajta egységet megteremteni az " én utcám"-ról …

Nagyvárosi szimfónia

A kompozíció a vers erős oldala. A Nagykörút egy részét látjuk hajnaltól éjszakáig sok szép és találó felvételen ( filmes hatású), különleges, jól megszerkesztett képekben..Épületek, emberek, tájrészletek, villamosok, aluljáró bejárata és az itt mozgó, élő emberek. Jellemző fények, hangok, szagok jelennek meg, egy-egy emberi sors kinagyítva (sárga hajú nő, hajléktalan férfi). Szép befejezés a virtuális világ említésével.

Graffiti

Most már tudom, miért nem szeretem a graffitiket. Elítélő jelzők és erőteljes igék megállíthatatlannak mutatják a rajzolókat Kik Ők? Éretlen kamasz, torz öröm, sok fiatal suttyó, graffiti lovag, fekete sereg, ellenség, kitaszított nemzedék-tagok, Velük szemben: ájult város,.. Jellegzetes a kígyó kép, amely többször visszatér. Egyetlen kivételt láttam: a szombathelyi aluljáróban egy hatalmas naplemente képet alkottak hónapokon át tartó munkával. Kivilágosította és megszépítette a felületet.

Semmije sincs

Nagyon nehéz erről a témáról írni, gondolkodni, hogy ne legyen közhelyes vagy szentimentális. Sikerült, próbálom megfejteni hogyan. Itt is van filmes hatás, mintha kamerával is követnénk az eseményeket. De a filmező értékeli (is) a helyzetet, kommentálja. ...Megjelenik a hajléktalan alakja, arca, környezete,,mostani élete. Mindez közel van hozzánk: csak pár lépcső és ott vagyunk, meg aztán :sorsa a miénk is lehet...Jó kifejezések . néma rejtelem,alvilági -színház,egy végzet-perdület, alvilági -vízben fekvő alak., harangzúgó holnap ....Csattanó, váratlan , összegező befejezés : a van elégtelen, a lesz nem segít. Az olvasónak, nekem van min gondolkodnunk, hogyan segíthetnénk?

Hazaérkezésem

"A város tépett tetői feletti " felhőtől a lakás bejáratáig követjük a költő útját. Filmes megoldással fentről lefelé, majd kintről befelé közelít a kamera. Sok érdekes jelző és még több megszemélyesítés, sokféle hanghatás kíséri utunkat, hiszen mi is követjük, jelen vagyunk..Nem szépít a leírás, az idő rombolása nyomon követhető az épületen..Mégis: van valami megnyugtató az összhatásban, az, hogy: hazaérkezhetünk a költővel együtt, de az is eszünkbe jut, hogy nekünk is van otthonunk és milyen jó, hogy van. Tetszik a vers, jó olvasgatni.

Szobámban

Ami azonnal szembetűnik: a nyugalom, amely a költőt is, az olvasót is átitatja. Múlt, jelen, jövő mind megjelenik a versben. Szépek a leírások, jók az irodalmi utalások. Igényes, szép környezet bontakozik ki, ahol valóban lehet (és kell is) olvasni és alkotni. Szeretném megdicsérni a ciklus szerkezetét, amely valóban. nagy gonddal összeállított, változatos tematikájú, jól elképzelhető versekből áll.

Kedves Tamás!

Végére jutottam a kötetednek, nem valami rohanó tempóban. Igyekeztem nemcsak felfogni, hanem okát keresni is, miért született a vers , és többnyire meg is találtam a régmúltból vagy újabb időkből eredeztethető hangulatokat, érzéseket. Az mindjárt az elején feltűnt, hogy szeretnéd minél jobban megérteni a világ és benne az ember, az énünk legősibb gyökereit, ezért a sok ős-szóösszetétel, mint ős-forrás, ős-idő, ős-anyag, ős-óceán, ős-sárkány, ős-erő, stb. A kötetben haladva, nagyon tetszett az Üzenet, a Reinkarnáció és a hozzá hasonló mondanivalójú Könnyű felhővé című. Érdekes, szellemes fikció a Születésem, a befejezése telitalálat./ A Reinkarnációé  is/ A Visszaszámlálásnál az jutott eszembe, milyen sokan mondhatjuk el, egy egész generáció, hogy " kiszolgáltatott értelmem sokáig réveteg szellemeket dédelgetett ". Nagyon kemény! Mint a később következő, Korszakokon át c.vers lényege, hogy elmúlik úgy az életünk, hogy 56 után szélcsend volt, mint írod, pórázra fogott szabadság, de csak annyi a változás, hogy új szertartásrend új oszlopait kerülgetjük. A Matéria azon versek közé tartozik, amit külön felolvastam Évának, és bizony csak hümmögtünk, hogy sajnos, tényleg, és milyen szomorú, de így van. A szerelmes versekhez persze mindenki hozzá tudna tenni saját élményeiből, de minek. Le van itt írva minden, ami szép és lényeg. A mesterlövész-re ráismertem egy korábbi kötetedből. Elképzelt, de nagyon reális, hihető jelenet, vélhetően a Közel-Keletről. Folytatva, amik nagy hatással voltak rám: A Telefonfülke, nem tudtam, hogy léteztek a vers végén szereplő fülkék. Ítélet végrehajtva, az egész fejezet. A Gulagra azt írtam ki a jegyzeteim közé, hogy tökéletes! A pesti képek is nagy hatással voltak rám, meg a hasonló, csak sokkal lüktetőbb Nagyvárosi szimfónia. Jó, hogy szerepel a kiadásban a graffitisek pusztítása, ami bizony nem fiatalok jópofa csínytevése, hanem egyszerűen rombolás. És hát előkerül a hajléktalanok reményvesztettsége, később megint, "A semmi szobáján", a kilakoltatást végző kőarcú hatóság révén. Micsoda találó jelző! Örülök, hogy versekben örökíted meg művész-kollégáidat, megérdemlik. Nagyon komoly, gazdag mondanivalót tartalmaz az Istenem rész. Nekem legjobban a Mindenható tetszett, a felelgetős szerkesztés miatt is. A Ha amilyen rövid, olyan szép. Lehet arra gondolni, hogy a vidékről eljöttek menjenek vissza az agráriumba, meg arra is, hogy emigrált honfitársaink jöjjenek haza.  Végül, a Temetünk külön gratulációt érdemel, ahogy váltakoznak benne a naturális tennivalókat leíró részek - micsoda precíz gyakorlatias leírás!- az elgondolkozó sorokkal. Tamás, Te már biztos lehetsz benne, hogy  Valami megmarad, és nem a polcok hátsó sorában, hanem díszhelyen. Az első sorban és az olvasók szívében, lelkében. Köszönöm újfent a kötetet, amiből egyébként kimaradtak olyan kedves emlékű versek, amiket Szárszóra és Paloznakra hoztál, pl. a ruhadarabokról, vagy egyes " állatkerti "szereplőkről. További termékeny munkát kívánok, és jó egészséget.
Szeretettel üdvözöllek: Laci

 

Scroll to top