Szerző:
Oláh Tamás
Kiadó:
Könyvműhely.hu
A kiadás helye:
Budapest
A kiadás éve:
2019
ISBN-szám:
978-615.000-2807-1
Kötéstípus:
Ragasztott keménykötés
Oldalszám:
367
Nyelv:
Magyar

„Emlékeiből, álmai töredékeiből, a hasonlatok, szimbólumok összetett tartalmával, tudattalan motívumok, ősi tapasztalatok felhasználásával tesz kísérletet (olvashatjuk önéletrajzában) az elmondhatatlan kifejezésére. Műveltsége biztos hátországával úgy tekint a versre, mint gyógyító erőre. Holt és élő költők olvasásával maga is gyógyul és töltekezik. Belátja, a jövő az online megjelenésé, saját honlapot hoz létre, újabb versei is leginkább itt olvashatók. Ennek ellenére gyorsan, szinte évente követik első kötetét az újabb és újabb könyvek (Utolsó szavak, 2011, Áttűnések, 2013, Tekintetek, 2014, Üzenet, 2016, Fényrajzok, 2017, Álomfejtés, 2018), 2019-ben pedig közreadja válogatott verseinek gyűjteményét Elérni az elérhetetlent címmel...Bátran épít a posztmodernből ismert „vendégszövegre”, igaz, csak egy-egy rövid idézet erejéig, erősítvén magamagát is, amikor segítségül kéri Dante, Weöres Sándor, József Attila, Sík Sándor vagy éppen Rónay György egy-egy tűpontosságú kifejezését. A kölcsönbe vett szót vagy sort pontosan adatolja, jelezvén tiszteletét a megidézett szerzők iránt. Legfőbb hajtóereje: a szándék, amelynek jó és rossz arculatával természetesen tisztában van, ám kétségünk ne legyen, Oláh Tamást jó szándék vezérli, amikor az Animus című versében így ír: „Te vagy a tapinthatatlan világ/gyermeke/ a hirtelen támadt / fényesség a sötét testén, /az elmében borzongó felhő,/ a zajtalan suhogás,/ az éj illata” de egyúttal persze „Te vagy a talpalatnyi/ tagadás szelleme,/ a bukott angyal mérges könnye,/ a sötét történelem summája,/ hősök holt sóhaja,/ egyszerre vagy rontás és teremtés…”. A pszichológusi tudás önkéntelenül beszüremkedik a versekbe, különösen azon ciklusokban, amelyek emberarcunk rejtett dimenzióit idézik, árulkodva szellemünk, szokásaink, gyarló emberi sorsunk rejtelmeiről. Így lesz különösen izgalmas olvasni azokat a verseket, amelyeket Szelíd sóhajjal cím alatt rendezett ciklusba, árulkodó jeleket mutatva magunkról, megidézve érzékszerveink (a szem, az orr, a fül, a tapintás, a száj és a nyelv) hatalmát...Nem fejezhetem be e recenziót anélkül, hogy ne ejtsek néhány szót két nagy versről. Az egyik címe: Golgota. Helyszíni tudósítás Jézus Krisztus útjáról a szenvedés stációin át. Mint ostor csap le a versben visszatérő refrén: „Tudod előre lázas-sorsod/ nem jajongsz.” Úgy tűnik, Oláh Tamás, miként korábban már említettem, fogékony arra, hogy filmes eszközöket használjon a versben. Jó példa erre a másik nagy vers, az Andrzej Wajda édesapja emlékének ajánlott Katyn. Feltehetően Wajda filmje inspirálhatta a költőt, ám az évtizedekig elhallgatott gyalázat napjainkig ér, nem meglepő hát a vers végkövetkeztetése, e történet túlélő részesei vagyunk mi is: „ki ássa majd ki csontjainkat/ idegen ég alól/a hosszú hallgatásból…”- írja válogatott verseiről recenziójában a költőtárs Turbók Attila.

Scroll to top