Könyveim
Könyveim:
Fényrajok
Írta: Oláh TamásSzerző: Oláh Tamás
Kiadó: Könyvműhely
A kiadás helye: Miskolc
A kiadás éve: 2017
ISBN-szám: 978-963-12-8750-9
Kötéstípus: Ragasztott papírkötés
Oldalszám: 156
Nyelv: Magyar
Verset írni nem lehet teljes odaadás, elhivatottság, és persze nem lehet kétségek nélkül sem. Soha sem lehetsz biztos benne, hogy jó a versed, és abban sem, hogy már készen van. Amit kidolgozol, megformálsz, arról majd később tudod meg, hogy milyen valójában. A vers olyan mintha gyermeked volna, lassan felnő, elválik tőled, és a maga külön életét éli. A kötetembe került versek is elérték nagykorúságukat, el kellett engednem a kezüket. Amikor a költő a versét írja nem szabad arra gondolnia, kire és hogyan hat majd. Különösen nem érdemes figyelembe vennie az elfogult kritikusokat, legelőször saját magának kell, hogy tessen, amit írt. A magasságos erő ott rejtőzködik a költőben úgyis, folyton érzi is eltitkolt jelenlétét, s ha kell megszólal, mutatja a helyes utat. Igy volt ebben az esetben is. Különösen fontos ez manapság, amikor a nívótlanság egyre inkább kisajátítja az irodalmat azon a címen, hogy az érthetetlen, a kusza, a kidolgozatlan az igazán modern. A vers leírva olyan, mint a kotta a zenében, van, aki azt olvasva is hallja a zenét magában, de az igazi mégis az, amikor a hangszeren lejátsszák vagy ha a zenekar előadja. Ha némán olvasod a verset, akkor is hallanod kell magadban a zenéjét, a ritmusát, és élvezned kell a szavak áttételeit. A költeményben szereplő fogalmak, a szavak kapcsolatai fejezik ki a direkt módon kimondhatatlan gondolatot. Hiszen micsoda kincseket rejtenek, mennyi érzés, ítélet, mennyi gyötrődés és boldogság, mennyi tanulság és példa lakozik bennük! Ha jó a vers utat találnak lelked legbensőbb zugaihoz, és ha valamit hozzá ad ahhoz az „egyetlen roppant pillanathoz”, amíg az életünk tart, már érdemes volt megírnia valakinek. Remélem ezt érzik azok is, akik olvassák majd a Fényrajok verseit.
Üzenet
Írta: Oláh TamásSzerző: Oláh Tamás
Kiadó: Könyvműhely
A kiadás helye: Miskolc
A kiadás éve: 2016
ISBN-szám: 978-963-12-4710-7
Kötéstípus: Ragasztott papírkötés
Oldalszám: 143
Nyelv: Magyar
A vers kapcsolat a költő és az olvasó között, egyfajta üzenet. A verseket is ketten írják a költő és az olvasó. Ha egy vers közel kerül valakihez, vagyis átéli, magáévá teszi, akár úgy is tekinthet rá, mintha ő írta volna – írja Ottlik Géza. Ha eljut hozzád a versben megfogalmazott üzenet jó, ha nem, csak összegyűrt papírdarabra firkált kusza jelek, halott szavak maradnak. A vers, akkor jó, ha valami belső alkalomból születik, ha a valóság melegével tud hatni; „csak így tudja közvetíteni az élmény elevenségét, az első, egyéni meglátás közvetlenségét, örök újságát.” - vallja erről Szabó Lőrinc. A kitárulkozás öröme, és a világos gondolat kifejezésének az igénye egyaránt kell, hogy késztesse a költőt a versírásra. Erre törekedtem én is. Igaz a költő nem egyszer komédiás módjára is alkothat, és az ellentét kidomborításának kedvéért fogalmaz meg, elevenít meg valamit, amihez látszólag nincs semmi köze. A költeménynek nem egyszer olyannak kell lennie, mint az álomnak, nem lehet egyértelmű, kioktató és szájbarágós. A költői kép révén valami többnek kell felvillannia, valaminek még hozzá kell adódik ahhoz, amit maga a leírt szó önmagában jelent. Amikor egy kis idő múltán újra olvasom a verseimet, mint lüktető üzenetek tűnnek múltamból elő. Néha csodálkozva kérdezem, ilyen voltam? Mindenesetre, aki könyvemet kinyitja, tudnia kell, életem, énem egy kis darabkáját tartja a kezében, s ha el is olvassa, hiszem belőlem jut az ő világába is valami.
Tekintetek
Írta: Oláh TamásSzerző: Oláh Tamás
Kiadó: Könyvműhely
A kiadás helye: Miskolc
A kiadás éve: 2014
ISBN-szám: 978-963-08-9625-2
Kötéstípus: Ragasztott papírkötés
Oldalszám: 156
Nyelv: Magyar
ÁTTŰNÉSEK
Írta: Oláh Tamás
| Szerző: | Oláh Tamás |
| Kiadó: | Z-Press Kiadó |
| A kiadás helye: | Budapest |
| A kiadás éve: | 2013 |
| ISBN-szám: | 978-963-08-6151-9 |
| Kötéstípus: | Ragasztott papírkötés |
| Oldalszám: | 147 |
| Nyelv: | Magyar |
Amíg a költemény meg nem születik, és el nem éri megfelelő formáját, addig a költő kínlódása vagy öröme, amit az alkotás közben átél, az ő magányügye marad. Attól kezdve azonban, hogy a verseit kötetbe rendezve közzé akarja tenni és az olvasókhoz kíván szólni, a hozzájuk vezető szálakat is meg kell találnia. Versét élményszerűvé, érthetővé kell tennie. A költőtől minden verset olvasó joggal várja el, hogy örömöt okozzon, vagy semmi máshoz nem hasonlítható élményt szerezzen vele neki. A vers legyen „szép”, és ne legyen nehezen megfejthető, még akkor sem, ha örök és mély filozófiai tartalmat hordoz. A vers éppen a maga eszközeivel legyen képes élményszerűvé tenni a bonyolult kérdéseket is, azokat, amire igazi válaszokat várunk és amire persze tudjuk valójában nincs végérvényes válaszunk. Igaz a túlságosan bölcs tartalom - mondja Babits - árt a versnek. „Súllyal terhelve nem lehet repülni.” De lehet-e szépet, igazat alkotni ma, amikor annyi szörnyűség vesz körül minket, mikor „vékony hártyáján át ott lüktet a kifejlett, hüllő-jövő képe.” A költőnek nem szabad magát kivonni a világból, mint valamilyen érzékeny műszernek, versével meg kell mutatnia milyen az. A képzelet csönd-szigetében, abban a rövid és tünékeny átmenetben, amiben élünk és „úgy múlik el, mintha nem is lett volna” valamit mégis meg kell próbálni megragadni. Oláh Tamás az Áttűnések című kötete kapcsán erről így ír: „mindennapi életünk tereit és eseményeit el nem hagyva, igyekeztem megfogalmazni élményeimet és gondolataimat. Megragadni az emlékezésekkel átszőtt, egymásba áttűnő érzéseket, az évszakok változásaiban is megmaradó örök pillanatot, visszaadni egy keveset az érzékek hatalma által közvetített világ rám tett hatásaiból."
Megrendelhető itt:http://bookline.hu/product/home!execute.action?_v=Olah_Tamas_Attunesek_Versek&id=121454&type=22