Névjegy:

Pszichológus vagyok és verseket írok.
Emlékeimből, álmaim töredékéből.
Mert a versírás, ahogy a versolvasás is
gyógyítani tud, egyfajta terápia.

 

Új kötetem elé

 

A költők témáiban az ember kitüntetett szerepet játszik, ha a saját fájdalmát, örömét énekli meg, és akkor is, ha másokról ír. Érzékeny megfigyelései a természetről, a szociális kapcsolatokról lefestik azt is, amit a tudomány, a lélektan művelői a maguk nyelvén, általában csak elvontan, a nem beavatottak számára nehezen követhetően írnak le.

Shakespeare gazdag lélektani megfigyelései, árnyalt és pontos megfogalmazásai előbb születtek, mint ahogy azokkal a lélektan behatóan foglalkozni kezdett. Úgy tudjuk S. Freud tárta fel az álom vágyteljesítő szerepét, de a költő Rómeó és Júlia című darabjában már sok évszázaddal korábban érzékletesen írt róla.1 De említhetjük Edgar Allan Poe híres versét A holló-t is. Mély lélektani ismeretét rejti el benne, és milyen nagyszerű költői tudást mutat, mikor csak az utolsó strófa legeslegutolsó szavában juttatja el az olvasót ahhoz, hogy a madárban a fájdalmas és sohasem múló emlékezet jelképét láttassa.2 Tudjuk azt is, Arany János balladáiban milyen mély pszichológiai tudás rejtőzött.3

A nagy költők egyben jó lélekábrázolók is, költészetükön keresztül válnak a lélek ismerőivé. Én másik utat jártam be, pszichológusként megismerve az emberben rejlő folyamatokat, amikor a költészet felé fordultam, próbáltam a lélektan kitüntetett témáit versbe fordítani. Verseim nem titkolhatják, hogy évtizedeken át foglalkoztam pszichológiával. Amikor verset írok ott él bennem ez irányú tudásom. Ebben, a történetesen 10. kötetemben, melynek a Maszkod mögé címet adtam, azokat a verseimet válogattam össze, amelyekben a lélektani elemek hangsúlyosan jelen vannak: a gyermekkori élmények, az elfojtások okozta motívumok, a tudattalannak az álmokban megjelenő képei, vagy a szenvedélyes szerelem okozta érzések, a tudatküszöb alatti térből, az ösztönök által irányított érzésekből eredő, felszínre tört impulzusok, a kollektív tudattalanból felbukkanó archetípusok. Verset elindíthat egy véletlenszerűen és váratlanul feltörő élmény, ami arra ad parancsot a költőnek, hogy írja meg. Ilyen hatásokra íródott verseim is helyet kaptak ebben a kötetemben. Álomfejtés című versemet így kezdem: Minden versem/ teljesülésre törekvő/ késztetéseimből meríti erejét,/ szövi örömeit, fájdalmas sorait,/ mohó árnyak hajlékából,/ a rettenet hangjaiból, szerelmek szellőiből,/ emlékek viaszlenyomataiból,/ az álmok bűvölő csodáiból.

Az egyes érzékszervek kapuin átjutó, és bennünk élményeket keltő érzékelés szerepétől kezdve, a szerelem érzésén át, az álomképek költői képekkel történő ábrázolásáig bezáróan, a különféle emberi magatartások mögötti lélektani elemek versekbe fordított leírására teszek kísérletet. Külön ciklusban foglalkozom a kommunikációs csatornák egyes elemeinek az ábrázolásával. Az emberben egyszerre lakozó két félről, a női és férfi vonásokról, az önkép alakulásáról, a betegségek hatásairól és így tovább.

A Szelíd sóhajjal című ciklusban az érzékszerveinkkel felfoghatókat próbáltam költői eszközökkel megfogalmazni. A szem hatalmáról szóló versemet így fejeztem be: A tárgyak dermedten elterülve/ maradnak meztelen,/ mikor észrevétlen a szobába lopódzik/ a galambszürke sejtelem, s a fáradt színek szelíd sóhajjal a túlsó világba távoznak. Az orr kétes hatalmát is igyekeztem megragadni: Orr, ez a feleslegesnek tűnő/ szerv köt össze minket/ a világgal./Felhőkben lebegő részecskék/ a glóbusz/ sárga-kénes kínjait fújják ránk,/ mintha az ember/ rommá lett dicsőségéből/ a bűz maradt/ volna meg egyedül. Millió hangtest a címe a fűl szerepéről szóló versemnek: harmat csengő/ csöppjei közt/ maraton füttyszó,/ cinke, csíz csicsereg,/ csobbanás/ a mély kút visszhangja,/ állattá vadul,/ redőnyt ver a hangok hada,/ az éj démonraja… Bőrünk ez a sovány hártya kapcsol minket a külvilághoz: Ó ti hízelgő, puha, mosolygó,/ titkos jeleket mutató ujjak,/ biztató mondatokat súgó,/ tiltón engedő, részegítő kezek,/ hallgatag, kusza vonalakkal átszőtt/ fáradt tenyerek,/ mi mindent tapasztaltok. Nem felejtkezhettem meg a száj és a nyelv hatalmáról sem: testé válik a kenyér,/ s a bor vérré,/ erőt és kedvet adnak/ a rafináltan kevert nedvek,/ egy új fűszer és illat/ pótolhat messzi utazásokat,/ a kávé zamatára mély álomból/ ébred az új gondolat;

Minden direkt kommunikációt kísér egy vele szoros összefüggésben álló, indirekt kommunikáció is: a metakommunikáció, vagyis a közlésen túli közlés. A metakommunikatív üzenetek párhuzamosan működnek a szóban közöltekkel, mintegy minősítik azokat. Más szóval a kapcsolatba lépő személyek a szóbeli közléssel egy időben kölcsönösen közlik egymással – a tekintetükkel, a taglejtésükkel, a testtartásukkal stb. - azt, hogyan kell valójában érteni, amit mondanak egymásnak. Míg a szóbeli közlés tudatos, a metakommunikatív közlés szándéktalan.

A szavakon túli kommunikációs üzeneteket továbbit a mimika: A mesebeli hétféle vonás,/ fénypor-változás/ minden emberarcon,/ felismerhető./ A mimika teszi fel,/ s rögzíti/ jajszóra, vagy / ittas álomra/ a kifejező gipsz-álarcot./ A taglejtések szerepéről így írok: Ó ti kezek, az érintés gyönyörét/ hozó lágy felhők,/ szemérmességet mutató,/ a hűség üzenetét küldő, a megbánás/ mozdulatát kifejező lejtések,/ ti tudtok/ hangosan kimondottakkal szemben,/ helyeselni, buzdítani, megállítani,/ csodálkozást adni. Sorra veszem, és versekbe foglalom kötetemben a többi nonverbális csatornaa tekintet, a testtartás, a távolságtartás, a stigmák, a felségterület, a kulturális szignálok, és a tulajdonképpeni metakommunikáció - különleges szerepét.4

A Zaklatás és a Tipológia című fejezetben többféle gyötrő, negatív emberi magatartást, embertípust próbálok lélektanilag hitelesen lerajzolni, a Rólad szólt minden... című ciklusban a sokágú szerelmi érzésről írok magas hőfokon, az Ellentétem ciklus versei a bennünk egyszerre lakozó női és férfi elem kapcsolatáról szólnak, a Lelet címűben az öregség és néhány súlyos betegség stációiról, a testi leépülés nehezen feldolgozható állapotairól írok. A költő arcai ciklusban a költő önmagáról, az önazonosság megkeresésének nehézségeiről vall. Az Álomfejtés fejezet, ahogy a címe is mutatja, az álmok kusza, szabad képi világába visznek el.

Talán sikerült a felsorolt témákat úgy megírnom, hogy a bennük rejlő lélektani elemek nem váltak illusztratívvá, és a versek, nehéz, ritkán vagy sose tárgyalt tartalmuk ellenére, élvezhetők, élményt adók maradtak. Aki elolvassa ezeket a költeményeket, reményeim szerint, a versélményen kívül hasznos ismereteket is nyer majd.

1 Az álomkép „..Így robban át a szeretők agyán/ Éjente, és az álmuk szerelem, Fiskális ujján, és az álma pördíj, Nők ajkain, s álmukban csókolódznak…Nem egyszer udvaronc orrába vágtat,/ S az erre már kitüntetést szagol…” (Shakespeare a Rómeó és Júlia
című darabjában az álom
vágyteljesítő szerepét sok évszázaddal korábban megírta, mint S. Freud, – az idézet Kosztolányi Dezső fordítása.)
2Míg a lámpafény elomló árnyát veti rémesen/ S lelkem e padlómon ringó árnyba fullad csöndesen:/ Nem szabadul - sohasem.”  (Babits Mihály fordítása) 
3. „Mert hiába tiszta a gyolcs,/ Benne többé semmi vérjel:/ Ágnes azt még egyre látja / S épen úgy, mint akkor éjjel.” (A részletet az Ágnes asszony balladából vettem) A bűntudat mélyülését aztán az állandóan ismétlődő - „Oh, irgalom atyja ne hagyj el” – refrénnel fejezi ki lélektanilag hitelesen.
4.Tudtommal ezzel rajtam kívül más még nem próbálkozott.

Hamarosan megjelenik a fent ismertetett verses kötetem Maszkod mögé címmel a Hét Krajcár Kiadó gondozásában. A kötethez dr. Bagdy Emőke írta a bevezetőt. Minden verset szerető, a lélektan iránt is érdeklő olvasónak szeretettel ajánlom. Szerepel a Líra könyvterjesztő újdonságokat beharangozó oldalán, előrendelés  már feladható rá, érdemes a Kosárba tenni, kis példányszámban jelent meg és lehet később már nem kapható majd belőle: https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/vers-drama/maszkod-moge#konyv_adatok

Scroll to top