Irodalom

Egy sugallaté voltam…

A nyáron kórházba kerültem egy kisebb operációval. De huszonnégy óra hosszat nem volt szabad megmozdulnom, és öt óráig teljesen érzéketlenül feküdtem (deréktól lefelé) a gerincembe nyomott injekciótól. Ezután elkezdődött a fájdalom a vágások helyén. Négy fájdalomcsillapító nem segített: csak az ötödiktől könnyebbültem meg. Ugyanúgy elnyelt a semmi, mint három éve, amikor eltört a felsőkarom. Megint közel kerültem a halál sötétségéhez, akárcsak 1986-ban: akkor szédüléssel ápoltak a Kútvölgyiben. A meszesedéstől támadt oxigénhiány okozhatta, hogy agyam egyensúlyszerve nem működött, s én úgy éreztem: tengelyem körül forgok; elöntött a verejték, hányingerem volt, és azt hittem, kínlódásomnak sose lesz vége.

Bővebben: LESZÁLLTAM ANYÁM ÖLÉBŐL

1946
Augusztus 19.

… Gyulának cédulát írtam az asztalára, hogy mindent tudok, de most ne beszéljen róla. Nem voltam biztos benne, hogy bírom-e hallgatni nyugodtan, és annyi munka várt, nem akartam elmaradni benne. Aztán lassan megbeszéltünk mindent, Gyula azonnal nagy akciót indított, írt mindenfelé, Nemzeti Bizottságba, a pártokhoz, a polgármesterrel beszélt díszsírhely ügyében, szóval nagyon kézbe vette a dolgot. Persze rengeteg munkája közben rám is háramlott belőle, hiszen nem volt olyan egyszerű a polgármesteri beleegyezés. Még nem volt elég hosszú útja ott, míg eljutott az ügy az ügyosztályig. Rengeteg telefon, szaladgálás ide-oda, amit szerencsére a vállalati ügyészség bojtára intézett.

Bővebben: RADNÓTI MIKLÓSNÉ GYARMATI FANNI NAPLÓJÁBÓL

Gyakran kell hümmögnöm a mai (irodalmi) világban (is). Öröm és kétely rág egyszerre, vagy olyan gyors váltakozással, hogy csak kapkodom a fejem. Amikor először olvastam egy irodalmi orgánum ön-beharangozó cikkében, hogy a Nyugat hagyományát kívánja folytatni, mélységes boldogság fogott el. Nohát! Hogy ezt megértem! – rikkantottam magamban, mint mostanság annyiszor. Amikor azonban harmadszor olvastam egy harmadik irodalmi (?) orgánum reklámjában a Nyugatot mint eszményképet, valahogy elbágyadtam. Mi ez? Itt mindenki, de mindenki, felül- és aluljárókban, a Nyugatot folytatja? Nem kéne egy kicsit jobban vigyázni fogalmak és eszményképek szédületes inflációjára? Mi több: hamisodására?

Bővebben: Hümmögések

(Babits presztízsváltozásai a Baumgarten Alapítvány kurátoraként)

„Ez az alapítvány bizonnyal mindig sok kritikának lesz kitéve: mert a bírálónak mindig jogában áll csupán egy szempontból kritizálni, de az alapítványnak nem áll jogában csupán egy szempont szerint választani” – jósolja meg Babits a kuratórium jövőjét 1929 januárjában, az első díjkiosztás alkalmával.1 A jóslat valóra vált, ettől kezdve a napi- és hetilapok, az irodalmi fórumok kétségtelenül egyik legtöbbet vitatott eseményévé lett a Baumgarten-díjak kiosztása.

Bővebben: BÁRSONYSZÉK VAGY TÜZES TRÓN

A Gilgames-eposz mélyrétegeiről

Történelmi előzmények

1872 novemberében George Smith angol asszirológus a British Museum archeológiái anyagában a Bibliából ismerős szöveg­részletre bukkant: „Niszir hegyén megállt a hajó, Niszir hegye megállította a hajót, nem hagyta mozdulni… A hetedik nap érkeztével elengedtem egy galambot. A galamb elrepült, de nem akadt száraz helyre, nem volt, hát visszatért…” A töredékek alapján megállapította, hogy egy addig ismeretlen verses epikai művet fedezett fel, amelynek egy Gilgames nevű hérosz a főalakja.

Bővebben: A kitörés pszichózisa
Scroll to top