"A pán-amazóniáról szóló szinódus az Egyház megváltoztatását készíti elő, az a tény pedig, hogy Rómában rendezik meg, annak hangsúlyozására szolgál, hogy egy 'új Egyház' veszi kezdetét." - jelentette ki Gerhard Müller bíboros, a Hittani Kongregáció előző prefektusa az olasz La Nuova Bussola Quotidiana katolikus híroldalnak nyilatkozva.
Ez a beszélgetés Réz Pállal a Holmi főszerkesztőjével készült nem sokkal a folyóirat megszűnése előtt. Két év múlva végső búcsút vettek a legendás szerkesztőtől is. Talán ő volt az utolsó jelentős szerkesztő irodalmi életünkben.
*
Új korszak jön a legendás folyóirat életében. A „szerkesztőségben” a 84 éves főszerkesztő unokája nyit nekünk ajtót, ő vezet minket be a Dunára néző lakásba, ahol hétfőnként a lapot szerkesztik – 1989 óta, de már nem sokáig.
Fotó: Sióréti Gábor
Sok művész, alkotó ember él kerületünkben, akiket időről időre megszólaltatunk hasábjainkon. Ez alkalommal Oláh Tamás, a Józsefvárosban született és máig itt élő, gazdag és színes életutat bejárt költő osztotta meg velünk pályájáról, szűkebb hazájáról és a művészetről – azon belül természetesen a költészetről – vallott gondolatait.
K. L.: - A háború után a magyar irodalomban új költőnemzedék indult. Ennek egyik legkiemelkedőbb, legtehetségesebb tagja Nemes Nagy Ágnes. 1946-ban megjelent Kettős világban című kötetét magasztaló kritikák fogadták, méltatások; a Sőtér István szerkesztette Négy nemzedék című antológia, az akkor élő költészet seregszemléje kiemelten foglalkozott vele. Hogyan élte túl Nemes Nagy Ágnes a háborút, hogyan dolgozta fel ennek a háborúnak az élményét, amelyik ekkor keletkezett verseiben mindenütt ott kísért, és hogyan tudta ennek a szörnyű időszaknak múltával pillanatok alatt a szenvedés mellett az életörömnek is olyan költészetét megteremteni, mint amilyennel akkori verseiben találkozunk?
Beszélgetés Oláh Tamás költővel
Voltál szerkesztő, írtál forgatókönyveket, cikkeket, ismeretterjesztő könyveket, most meg kizárólag verseket írsz? Miért?
Válaszom röviden és egyszerűen: mert kevés már az időm. Most a versírás nekem a legizgalmasabb dolog a világon. Benne sűríthetem össze legjobban gondolataimat és érzéseimet, vele fejezhetem ki a legteljesebben a lüktetés, a változás élményét, a múlékonyság és az örök csend ellentétét, a másokhoz való tartozás örömének és a magány teljességének egyidejűségét.
A költészet örök, mert a beszéd lényege jelenik meg benne, fogalmazott Yves Bonnefoy, korunk egyik legjelentősebb költője. A 91 éves francia művész a szír Adonisszal közösen vette át Pécsett a Janus Pannonius Költészeti Nagydíjat. Köszönőbeszédében hangsúlyozta, civilizációnk fennmaradásának záloga a párbeszéd, európaiként nem zárkózhatunk magunkba. Yves Bonnefoy-t írásban kérdeztük költészetről, fordításról és Európáról. 