Versek

A katonás hatékonysággal
szervezett fogadáson,
a személyzet
díszegyenruhás tagja,
magasan, a jobb válla fölött
tartotta a fagylaltból emelt
Kreml-formájú tornyot.

 Az ősvilági teremtő erő
küldi búcsúzó sugarát,
a Nap utolsó szép fiát -

Múltunk deszkapalánk résén át
lesem meg a hétköznapok tengeréből
felkelő valamikori naparcokat,
a martalóc felhők árnyéka mögül
kibújó tekinteteket,

 A diktátornak – figyeld meg! -
majd mindig kell valamilyen
kellék, bajusz, szakáll, sötét szemüveg,
hogy igazi arcát magának megőrizhesse.

Az álcázott alak csillagok képébe hahotázva
a néphatalomra hivatkozik,
miközben szájából parancsszavak
lángolnak ki.