Versek



 A magasság
névtelen tömegei
szállnak
az üvöltő szélben,
szédült
hegyek fölött sokasodnak,
gonosz-hangjuk
zokogva zúg
mikor visszatérnek
bűneik földi terei fölé;

Azok, akik jelen voltak november 28-án a  Zene-vers estünkön a Józsefvárosi Galériában a zene és a vers találkozásának egyedülálló élményében lehetett részük.

Élsz, mondod ezt meg azt, ég és felhők fölötted,
kedvtelve forgatod könyvét sok régi bölcsnek;
Dantét, Vergiliust; felkerekedsz vigan
s kies tájak felé tartsz postakocsiban;

Nagy sötétlő erdőbe jutottál,
sűrű, kusza, vad vadon1 vesz körül.
Rajzó legyek, akár gazdátlan
terveid, körülötted zsonganak.

Fáradt a csönd.

Napjaid maradékai egyhangúan peregnek ki
életed homokszemnyi nyílásán.