Részletek

Írta: Hajnal Éva

Kategória: Mások versei

megrendítően hétköznapi ez a hallgatás
nincs benne semmi különös
csak a szőnyeg rojtjai ahogy összevissza állnak
és bódultan figyelik a megsemmisülés pillanatait

Bővebben: hétköznapi

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Látom mi sápad s mi ragyog
virágágyak barázdák bimbók
emlékekkel dúsulva rohannak
omló partot vésnek a fürge vizek
játszanak velem az évek
a tárgyak titkait tanítják nekem a színek

Bővebben: Vakfolt

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

Amikor még nem lapult
mindenkinek a zsebében
az az okosnak mondott,
hús és vér nélküli
csengő, csevegő társ,
amikor még a dicső falak
között kellett
levegőt vennünk,
s a rövid beszéd volt a jó,
ha valakinek
békítő vagy lázító,
tiszta, vagy álarcos
szavakat akartunk mondani,
találnunk kellett az utcán
egy üres telefonfülkét.

Bővebben: Telefonfülke

Részletek

Írta: Oláh Tamás

Kategória: Verseim

A szavak a legfájdalmasabbak, minden gyilkos szó tőre hegyes,
fogd vissza zablámat, bosszú és gyűlölet tüze ne kergessen,
a jó kezéből béke ágát kiüti az érdek, perzsel

Bővebben: Fogyó sorok